Jövőkép idézetek

Romantikus alkat vagyok, de nem mindig voltam az. Szerintem ez az öregedéssel együtt jön fel az emberben. Aranyosi Péter

Szeretetemmel nem szoktam más embereket erőszakosan körülkeríteni, védekezésre és elhárításra késztetni. Van egy ideális mértéke annak, hogy milyen közel megyek másokhoz, és milyen közel engedem őket magamhoz. Van úgy, hogy szerelmünket újra meg újra el kellett csábítani, és ha lusták vagyunk rá, meg kellett bûnhődnünk érte. Konrád György

Mindenkinek mindenben van választása. Valamilyen szinten. (...) Hogy mit csinál, mit érez, mit mond. Valahogy az az előítélet alakult ki, hogy nincs választásunk. Semmiben. Sem a munkában, sem a kapcsolatokban, sem a boldogságban. Semmit sem irányíthatunk.

Legszebb népmondánk A szeretlek. Õsi-nagy, Mesés igazság.

Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tûnő életemet. Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörû élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben. Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. Victor Hugo

Szívem és lelkem fogoly legott, Egynek, egynek rabja vagyok. Ölelgetném azt az egyet, Belsőmben csak e vágy reszket. Örömöm nékem nincs más, Titkos érte kívánkozás. Álmot szememre ő igéz. A vágyakozás elemészt.

Bármiről írunk, az időről írunk. Mészöly Miklós

...pedig milyen boldog voltam. Milyen. Már nem derül ki. Mint hogy mit álmodik az egyetlen alvó egy zuhanó gépen. Simon Márton

Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerû csoda, hogy velem alszik el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem ő kéri. Vavyan Fable

A kapcsolat mindig csoda kell hogy legyen. Nem szokás. Miért? Mert ha az ember függeni kezd a szeretőjétől való összhangtól, és függőségi állapotba kerül, akkor ez a belső egyetértés veszélyezteti a belső igazságot. Feldmár András

Az ember már csak ilyen: a tankönyvek tartalma csupán a záróvizsgák letételéig él az emlékezetében. (...) A számok, dátumok és ilyen-olyan államférfiak, politikusok neve nem marad meg a fejében tovább, mint a fapálcikával írott szavak a futóhomokban. Eltûnik nyomtalanul. Csodával határos módon csak az marad meg, ami végiggondolásra, átélésre ösztönözve képes megragadni az emberi képzeletet, s gyorsabb dobogásra késztetni a szívet. Egy nagy hősnek és szerelmének megragadó története egész civilizációkat képes túlélni, vírusként települ be az emberi agyba, és apáról fiúra öröklődik nemzedékek százain át. Dmitry Glukhovsky

Merjünk álmodozni - a problémák, körülmények és akadályok ellenére.

A rosszkedvû ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvûek élnek. Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek. Gárdonyi Géza

Amikor együtt szálltunk fel az óriáskerékre, azt kívántam, bárcsak megszûnne a világ létezni körülöttünk, és sosem érnénk vissza.

Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak. Nem vagy szép, nem a szó szoros értelmében szép. A lelked az, fájdalmasan. Rakovszky Zsuzsa

Az élet maga a fájdalom. Születés, munka, elválás, öregkor, betegség, halál... hogyan keletkezik a fájdalom? A dolgokhoz való ragaszkodással. Sóvárgással, kapzsisággal. Gyûlölet és elvakultság által. Tolvaly Ferenc

A dolgok néha olyan bonyolultak, hogy lehetetlen megjósolni, mit tesznek legközelebb, pedig tulajdonképpen nagyon egyszerû szabályoknak engedelmeskednek.

Tudok nem vágyni Elérhetetlenekre: tudok örülni. Fodor Ákos

Úgy érezte, Jonas cserbenhagyta, amikor magyarázat nélkül véget vetett a barátságuknak. A neheztelés lobbanékonyságban és gyanakvásban öltött testet benne. (...) Gyötrő érzelmei ma már csak szomorú emlékként éltek a lelke legmélyébe zárva, és remélte, hogy sosem kerülnek felszínre sírboltjukból.

Soha semmit nem akartam megtudni a szerelemben, mert éppen ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a tudatom ellenére legyek sokkal erősebben, és összehasonlíthatatlanul árnyalatosabban jelen az életemben, vagy magamban, vagy ki tudja, miben, mint ahogyan az ember a tudatával bármikor és bármiként egyáltalán jelen lehet. Nádas Péter