Jövőkép idézetek

Ha egy hagyma fele fekete a rothadástól, az egy rothadt hagyma. Egy férfi vagy jó, vagy gonosz. George R. R. Martin

A szem mihelt szépre tekint, Sziv ott szivben szerelmet hint. Amade László

Felnőttként megtanultuk kiiktatni gondolatainkból az elmúlást; igyekszünk elterelni a figyelmünket; pozitív fogalmakat kapcsolunk hozzá ("eltávozás", "hazatérés", egyesülés Istennel, végső béke); mítoszokba kapaszkodva tagadjuk; maradandót alkotva halhatatlanságra törekszünk, gyermekeink képében kivetítjük magunkat a jövőbe, vagy olyan vallást követünk, amely lelki újjászületést ígér. Irvin David Yalom

Ha állandóan a másik jár az eszedben, amikor nem vagytok együtt, az nem futó kapcsolat. Ha úgy látod őt magad előtt, mintha veled volna, az több ennél. Ha egyedül akarsz maradni, hát jó. De mindketten tudjuk, mit érzünk.

Az emberi élet örömeinek és boldogságának forrása nem egyedül a kényelmes, gondnélküli életben rejlik; van még más, a mi azt egészszé teszi, a mi az igaz és mély fáj­dalmat enyhíti, a mi a kétségbeejtő csapások alatt megren­dültét hitében megerősíti és új küzdelemre ösztönzi, a mi életünk zord világában szeretetük sugáraival ragyog felénk. Ez a szép nem. Ha pályát téveszténk, a nő rokonszenve, szeretete lesz a szabadító hid. Kérdezd a kétkedőt, jutalmaz-e a cserkoszorú s babér úgy, mint egy szerető hölgy boldogító pillanata. Õk a boldogság angyalai, tiszta lelkük szerelme boldogságot teremt lángoló szivünknek.

A legsúlyosabb probléma (...) az, hogy az az emlékezetpolitika, mely folytonosan az erőszakos eseményekben elhalt, elpusztított emberi lényekre hivatkozik, mindent homogenizáló, mindent átfogni kívánó diskurzusával épphogy kiüríti, lényegtelenné teszi az emlékezés terének személyességét, éppen csak az emberi egyszeriséget és megismételhetetlenséget hagyja figyelmen kívül.

Aminek egy napon meg kell esnie, megeshetik ma is. Michel de Montaigne

Szeretném minél előbb betölteni a távollétünk alatt keletkezett ûrt!

Földbe gyökerezik a lábam, bûvös delejként érzi talpam: csodálatos, rejtélyes ország rejtőzködik, lappang alattam. Keszei István

A gének töltik meg a fegyvert, de a ravaszt a környezet húzza meg.

A mi utunk nem puha füvön vezet, hanem a hegynek felfelé, éles sziklák közt. Mégis, egyre feljebb és feljebb tör, a nap felé.

Két ország közötti határ pont annyira választ el, mint amennyire össze is köt. Darnel Christian

Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.

Nem kívánok korszerû lenni. (A Kor olykor lehetne én-szerûbb - de ha nem, hát nem.) Panaszra semmi okom: viszonyunk ilyenre sikerült. Fodor Ákos

A zene (...) univerzális "rezgésnyelv".

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen. Márai Sándor

Vajon nem tévedtem mellékvágányra? Hol szaródott el minden? Vár rám valaki valahol? A három testvérem bátorított és felrázott kicsit, és én úgy tettem, mintha segíthetne rajtam a jó szándékuk. (...) Mert az élet, végül is, mégiscsak egy blöff, vagy nem? Anna Gavalda

Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik. De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne. A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek. A világ egész másutt kezdődik. A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek. De mintha egyre születnének. Schäffer Erzsébet

Mi van, ha rájövünk, nem mûködik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk (...), de nem tudunk egymás nélkül élni. S így éljük le az életünket, boldogtalanul. Mégis boldogan, mert együtt vagyunk.

Miért pont a saját feleségét ne szeretné az ember? Végső soron az is nő. Gabriel Laub