Jövőkép idézetek

Ha elmegyek, ne sírj értem! Hogy felkelek, nem ígérem. Most elmegyek, mert így érzem, A lelkedet megkímélem.

Anyám, aki szerette az egyszerû kifejezéseket, még formálta kissé a gondolatot. Azt mondta: - Minden ember speciális módon hülye. Müller Péter

A hozzáállás fél siker!

Sok minden történhet a "most" és a "soha" között.

A tetoválómûvészek olyanok, akár az orvosok. Bízni kell bennük - nemcsak a tûhöz való szakértelmükben, hanem abban is, hogy képesek olvasni a gondolatainkban.

A tudomány szeszélyes menyasszony: éppen akkor mond nemet, amikor a legkevésbé várják tőle. Tompa Anna

Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép - S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Reményik Sándor

Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk. Winston Churchill

Az a férfi, aki elfojtotta magában női tulajdonságait, nemcsak párját nem tudja igazán szeretni - vagyis a szó igazi értelmében megérteni -, de valódi barátságra is képtelen. Hiányozni fog belőle a befogadás, a megismerés igénye, a lelki megtermékenyíthetőség, és főleg a rivalizálás teljes föladása. Még egy bensőséges jó beszélgetésre is alkalmatlan lesz, mert nem fog tudni megérezni téged - mindig csak magát mondja és saját gondolatait gondolja, szüntelenül. Müller Péter

Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk egymást, hogy hallhatók. Csoóri Sándor

Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén, révült ördögûző, a papírtrombitát, ám azt se firtatom, hogyan s mitől vészeltem át az önpusztító időt, a heveny és idült bajokat, s miféle hajlam, kedvező csillagok következtében. Ágh István

A szerelem a szenvedélyek közül a legfélelmetesebb és egyben a leginkább nagylelkû: az egyetlen, amely valaki más boldogságáról szövöget álmokat. Alphonse Karr

Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.

Nyomok után kutatok az emlékezetem szûrőjén át, megpróbálom visszaidézni a pillanatot, amikor a dolgok kezdtek elromlani. Hol volt az a pont, amikor a szél feltámadt odakint, leveleket kavart könnyedén, megjelentek azok a kis kellemetlen fuvallatok, amelyek szoknyákat libbentenek föl, és kalapokat kapnak le fejekről? Az a pont, ahol egy filmben szélcsengők kezdenek hátborzongatóan csilingelni, boltok céltáblái nyikorognak és himbálóznak, kutyák vonítanak nyugtalanul, és az idősebb és bölcsebb városi népek gyanakodva néznek fel az égre? Mert az mérhetetlenül bosszantó a dologban, hogy semmi szokatlant nem vettem észre. Nem voltak áruló nyomok, nem voltak figyelmeztető jelek.

A jövő mindig bizonytalan. Az egyéni jövő is. A gyerekeink jövője is. (...) Nem tudunk mindent kontroll alatt tartani. A tőlünk telhető legjobban kell nevelnünk a gyerekünket. Az elég lesz.

A politikai alkuk és kompromisszumok sorozatot alkotnak, és még ha a folyamatok bonyolultnak tûnnek is, a lényegük egyszerû: mindenki pénzt akar szerezni valamilyen módon, a bürokratikus rendszerek is. Adok-kapok. Így épülnek fel a civilizációk. Fredrik Backman

A jogállamiság átlátható szabályok készlete, ami mindenre kiterjed, tehát ha a társadalom leghatalmasabbjai folyamatosan változtatni tudják a szabályokat, akkor nincsen jogállamiság. A jogállamiság alapvető célja az, hogy védje a gyengét az erőstől. Francis Fukuyama

Az angyalokat az látja, aki elfogadja a fényt. És átszakítja a sötétség szövetségét. Paulo Coelho

Nem élek én tovább, Csupán addig élek, Amíg szerelmemért Szerelmet remélek; Amíg mint eszménykép Ragyog le szívemnek Szentelt oltárára A nő, a teremtés Legszebb koronája. Ady Endre

Manapság ha valakinek a mûvei eladhatatlanok, és ez idejében kiderül, az illető kénytelen hajlamait a mûkedvelés szintjén kiélni, és biztonságosabb megélhetés után nézni. Nem is baj, a mûvészetben a középszerûség már-már szánalomra méltó: amikor egy életmûről kezd kiderülni, hogy mindegy, hogy van vagy nincs. Bodor Ádám