Téma
Jövőkép idézetek
-
Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette. Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség. Oravecz Nóra
-
Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam, hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább, amihez a legjobban értek. David Villa
-
Kérdőjelezzük meg az alapértelmezettet! Ahelyett, hogy magától értetődőnek tekintenénk a fennálló rendet, először is tegyük fel azt a kérdést, hogy egyáltalán miért létezik. Ha felidézzük azt, hogy a szabályokat és a rendszereket emberek hozták létre, egyértelmûvé válik, hogy azok nincsenek kőbe vésve - és elkezdhetjük végiggondolni, miként javíthatnánk ezeken. Adam Grant
-
Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem. Nicholas Sparks
-
Na, ez a gond azokkal, akik jó hallgatóság. Nem szakítják félbe a mondatainkat, megkímélve minket attól, hogy valójában befejezzük azokat. És nem beszélnek el a fejünk felett, engedve, hogy amit sikerült kinyögnünk, az elvesszen vagy megváltozzon közben. Egyszerûen csak várnak. Így az embernek folytatnia kell. Sarah Dessen