Téma
Jövőkép idézetek
-
A legendák nemzetközi nyomai ugyan növelhetnék az emberiség összetartozásának ősi hagyományait, érzését, azonban gyakran épp ellenkezőképpen, a másság, különbség bizonygatására használatosak! A mitológia ezekben a gyakori esetekben nacionalista célokra eltulajdonított hagyománnyá válik, annak bizonyítására, hogy az egyik közösség különb, mint a többi, a másik, sőt akár területi követelések alapja is lehetett. A mitológia tehát nagyon is köztünk él a világban, szórakoztatástól a vértelen politizáláson át a véres terrorig.
-
A kémiában a kiralitás szigorúan csak kétféle lehet, pozitív vagy negatív, jobbra vagy balra forgató, amit egy polariméter vélekedésünktől és érzelmeinktől függetlenül olyan biztonsággal dönt el, hogy arra törvényszéki ítélet támaszkodhat. A társadalomban felmerülő problémák esetében többnyire nem lehet ennyire biztos válaszokat adni: a jelenségek színe és visszája között többnyire van tekintélyeket (érdekeket) követő közbülső eset (kompromisszum), ami a molekulák enantiomerjei között lehetetlen. Talán ez a legnagyobb különbség a természet- és társadalomtudományok között.
-
Az ősi görögök úgy hitték, mikor egy testvér meghal, csak felszáll a csónakra, átkel a Styx folyón és elmegy egy Hadész nevû helyre. (...) Ez egy hely, ahol folytatjuk a vágtánkat. De a görögök megértették. Csak az, hogy éltél, csak az, hogy keresztülmentél a feltámadás tiszta nehézségein, és keresztülmentél egy teljes napon, elég volt, hogy elnyerd az örök jutalmad.
-
Két dolog létezik, (...) ami egyet alkot: a valóság és az árnyéka, a fény és a sötétség. Az egyensúly két oldala. Az élet a halálból keletkezik, és a halál az élet következménye. Mivel kiengesztelhetetlenül ellenségesek, folytonosan viaskodnak egymással: ők szülik egymást folyvást és folyvást. És velük együtt születik újjá minden: az almafák virága és a csillagok fénye. Az életben rejtőzködik a halál. A halál magában rejti az újjászületést. Mit ér akkor az élet halál nélkül? A változatlan, örökké tartó, végtelen élet? Mi az, ha nem maga a halál? Az elmúlás, az újjászületés nélkül! Ursula Kroeber Le Guin
-
A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.