Téma
Jövőkép idézetek
-
"Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?" (...) Jelen van e kérdés a szív kitörő örömében, mikor átszellemülten ragyognak a dolgok, mintha először vennének körül, úgyhogy könnyebbnek tûnik azt gondolni, hogy nincsenek, mint megérteni, hogy vannak és úgy vannak, ahogyan vannak. Ez a kérdés lepi meg az embert az unalomban, mikor egyaránt távol vagyunk a kétségbeeséstől és az örömtől, amikor azonban a létezők konok mindennapiságából oly sivárság árad, hogy azzal sem törődünk már, hogy egyáltalán van-e létező vagy nincs, amiben azonban rendkívül különös formában ugyan, de újra csak az a kérdés csendül meg: "Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?" Martin Heidegger
-
Időről időre azt álmodom, hogy repülök. Úgy kezdődik, hogy szélsebesen rohanok, mint valami szuperhős, aztán a talaj egyre rögösebb és meredekebb lesz, és végül már olyan gyorsan futok, hogy a lábam nem is éri a földet. Aztán csak lebegek, olyan hihetetlen, elképesztő érzés, szédületes... szabad vagyok, biztonságban vagyok, de aztán rájövök, hogy teljesen magamra maradtam... és felébredek.
-
Nem éri túl nagy veszteség a társadalmat, ha lemond (...) a zavaros hátterû, tudomány által nem elfogadott dolgokról. Még akkor is, ha előfordul, hogy a tudomány is téved. Előfordulhat tízezer közül egyszer, hogy olyanról mondjuk, hogy hülyeség, amiről aztán kiderül, hogy nem az. Ha megnyitnánk a határokat, és mindenki ötletét elkezdenénk tudományosan vizsgálni, akkor le kéne állni a hagyományos tudománnyal, és csak ezekkel foglalkozni. Ez ráfordítás-haszon alapon mûködik, mint annyi minden a társadalomban. Csányi Vilmos
-
Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
-
Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásra találás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.