Téma
Jövőkép idézetek
-
Először nagyon féltem a haláltól, gyáva voltam, és csak magamra gondoltam. Most látom, milyen önző voltam. A szörnyû abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé; nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek; nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették az életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet... attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni... Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.
-
Egy hatalmas és diadalmas erőfeszítés csúcsán, miközben az erek vadul lüktetnek koponyádban, hirtelen minden elcsendesedik benned. Minden világosabbnak, tisztábbnak tûnik számodra. Olyan, mintha egy hatalmas erejû fénynyaláb járná át a testedet. E percben meggyőződéssel hiszed, hogy végtelen erők birtokában vagy. Ha akarsz, akár repülni is tudsz. Nincs nagyszerûbb az életben, mint ez a fehéren izzó pillanat; és hajlandó vagy újból akár évekig is dolgozni, hogy ismét megízleld.
-
Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy egyszer csak hirtelen valami biológiai óra elkezd bennem ketyegni, és ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy szülő legyek. Úgy érzem, semmi sem hiányzik az életemből. Nincs bennem üresség, amit valaminek ki kellene töltenie. Itt vagy nekem te, itt van a munkám, és teljes mértékben visszautasítom azt a kényszert, hogy minden nőnek anyának kell lennie. Egyesek azok, mások pedig nem, és a legcsodálatosabb az, hogy mindenki eldöntheti, melyiket választja. J. R. Ward
-
A kölcsönös őszinteség kizárja a szégyenérzetet. Amikor a gyengeségeink ellenére is elfogadnak bennünket, mélyebben tudunk kötődni a másikhoz, és ez a meghitt érzelmi közeg "intimitásrobbanást" eredményezhet. Azt az intimitást, amelyért annyira sóvárgunk, soha nem a tökéletességünk hozza el számunkra, hanem az, ha képesek és hajlandók vagyunk együtt dolgozni a hibáinkon. Anna Lembke
-
Valakinek a temetésénél jobbra fordulsz, elkanyarodsz egy vacsoratársaság mellett, balra mész tovább egy nyaralás felé, onnan egy kilométer egy hétköznapig, és ott a bal oldalon talán meglátod az örömöt vagy egy emléket, egy fájdalmat vagy egy bódét vagy egy csókot vagy egy utcát vagy egy partot, és még mindig nem értél oda. Nagyjából onnan jöttem. Linn Skaber