Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Amikor valaki párkapcsolati problémákról beszél, azzal is tisztában kell lennünk, hogy csak a valóság benne leképeződő verzióját halljuk. Amiről beszél, az az ő egyéni megélése, és szinte biztosra vehető, hogy a párját hallgatva felmerülne bennünk a kérdés, vajon ugyanarról a kapcsolatról van-e szó.
-
Amikor érezzük, hogy társunknak sürgető szüksége van a támogatásunkra, akkor nincs helye az alkudozásnak vagy a magyarázkodásnak. Ezen a vizsgán csak átmenni vagy elbukni lehet. Ezek a pillanatok összezúzhatják a szeretettel, illetve a szeretett személy megbízhatóságával kapcsolatos pozitív várakozásunkat, és éket vernek a kapcsolatunkba, vagy tovább gyengítik a már amúgy is törékeny köteléket. Amíg nem nézünk szembe ezekkel az esetekkel, és nem oldjuk meg őket, a valódi elérhetőség és érzelmi bevonódás szóba sem kerülhet.
-
Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
-
A házasság nem késztermék, hanem folyamat. Nem valamiféle előre elkészített ajándékcsomag, amelyet csak ki kell bontanunk, miután kimondtuk az "igent". Meglepetésekkel és ellentmondásokkal teli utazás, amely csalódáshoz és fájdalomhoz vezethet - ugyanakkor csodához és beteljesedéshez is. A házasság tényleg lehet csodálatos. De ezernyi "sajnálom" kell hozzá, száz meg száz nehéz beszélgetés, többtucatnyi álmatlan éjszaka és kimerítő nappal, és a készség, hogy meghaljunk az önzésnek - számtalanszor.
-
Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni, ami túlmutat mindenen, amit valaha éreztél, mert több, erőteljesebb, megszakíthatatlan, amolyan mindent felülíró. (...) Ha kell, elengeded, megválsz tőle, kiiktatod, élsz nélküle, mert tudod, hogy mindennek idő kell, és néha a legnagyobb próba pont az idő, ami megmutatja az igazi érzéseket, azt, hogy valójában semmi sem számít, csak az, hogy vagytok egymásnak. Oravecz Nóra
-
Nálunk a szeretetet nem vallja be az ember, úgy kell annak kibuggyannia a szívből, és mint az óceán holtágainak, a saját útját kell tovább vájnia, amíg elér a távoli földekig. Így aztán úgy kell kitalálni egy elejtett mondatból, egy finoman összeszûkülő nézésből, egy mosolyból a másik szája sarkában, egy apró, simogató vállveregetésből, abból, ahogy valaki elnyújtja az utolsó kör tea felszolgálását, vagy ahogyan hozzáigazítja lépéseit a másikéhoz, amikor a számára kedves valakit hazakíséri, ezer ilyen apró dologból. Fatou Diome