Kapcsolat vége idézetek

A szerelem velejárója: a magunkénak érezzük a másik fájdalmát. Matt Haig

Ha tiszta lapokkal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. Az életnek velejárója a fájdalom. Csernus Imre

Az elvétett szavakból és mozdulatokból végül összeáll egy ember. Nem az a bizonyos, akit szeretünk, hanem egy másik. Akit szeretünk. S megkezdjük keserves küzdelmünket, hogy egyesítsük e kettőt. A vágy gyakran elmossa a határt a két ember között, hogy aztán a kihûltség perceiben annál mélyebbnek érezzük a szakadást. Kolozsvári Papp László

Érjen véget a szerelem, ha már nem tiszta tett, áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás. Ha üledéke van, mit felzavar az első olyan pillanat, amelyben már nem tudunk békésen egyesülni valami egyszerûben. Petri György

Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka. Nicholas Sparks

A hosszú ölelésben elvesznek a percek, Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet... Elbújok válladon, elrejtem könnyem, Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen. Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra, Ezzel szûkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra. Children of Distance

Egy kezdődő kapcsolat olyan, mint egy gyerek. Kezdetben minden újdonság számára. Később felnőtté válik, aztán éretté, végül pedig megöregszik. Legvégül a kapcsolat meghal, vagy azért, mert az egyik ember meghal, vagy pedig, ami mostanában egyre gyakoribb, mert különválnak. Francois Lelord

Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk, és közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz, másképp magunkra maradunk. Idegenek, egymástól elvágva, és elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet, és így egy kis ideig, egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.

Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtad múlik.

Az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyûrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Istók Anna

A romantikus kapcsolatok (...) rövidek, intenzívek, könnyen felejthetők. Meg kell élni a pillanatot, és távozni, mielőtt minden összeomlik. Mattias Edvardsson

Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük. Victor Hugo

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz. Csernus Imre

Egy szerelem teljesen ki tud hûlni, elmúlni, meghalni, de annak a halott szerelemnek a sírja, az ott marad a lelkünkben.

A válás, a szakítás nem egyetlen lépés, és ritkán következik be egyik napról a másikra. A legtöbb esetben hosszú, tépelődésekkel teli időszak előzi meg. Ez egy folyamat, amely tele van egymással viaskodó ambivalens érzésekkel. Menjek vagy maradjak - van, hogy százszor is megfordul bennünk, mire megszületik az a végső döntés.

Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyû feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem. Zakály Viktória

Két ember, aki képes volt egymást szeretni, tisztelni, egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de az, hogy végleg eltávolodnak-e egymástól, vagy visszatalálnak egymáshoz, az a legtöbbször döntés kérdése. (...) Ez az idő arra is jó, hogy felismerjük, mennyi fontos dolgot köszönhetünk a másiknak, és mennyi szépség, öröm, ajándék, fejlődés volt a közös életünk éveiben. Talán megértjük, rengeteg jelentéktelenség vesztegette értékes időnket, melyektől nem láttuk egymást, nem láttuk a kapcsolatunk valódi értékeit.

Ritka, hogy úgy köszönsz el valakitől, hogy tudod, az az utolsó alkalom. Megpróbálsz mondani bármit, amit korábban kellett volna, vagy csak szorosan átölelheted, szorosan, remélve, hogy a pillanat megmarad egy életre.

Én sohasem búcsúzom, Én szótlanul távozom. Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér, De hogy miért, sohasem kutatom. Kovács Kati

Mennyi reménytelenséget rejt a fájdalom, ha elveszítjük egy szerettünket! A fájdalom közepette nem változtathatunk a halál tényén, és a bizonyosságot sem temethetjük el, hogy ez egyszer velünk is bekövetkezik.