Téma
Katonatiszt idézetek
-
Vajon mibe világít bele az adventi gyertya pislákoló fénye? E fénynél átlátjuk, hogy életünk nem csupán szürke napok summája. Nem csak sok fáradozás, lótás-futás, fáradságos munka és kevés siker s még kevesebb öröm forrása. (...) E fénynél átlátjuk, hogy a fizika és anyag világa mögött nyílik egy titokzatos kapu - egy másik világba, amelyet nem lehet mikroszkóp alá tenni, amellyel sem tudomány, sem politika, sem gazdagság, sem pénzügy nem foglalkozik - de annál inkább a sajgó szív.
-
A szerelem gyümölcse a legnemesebb, a legősibb érzés: életet alkot. Senki sem tudja, honnan jön, hogyan jön, csak leszáll az ismeretlenségből az emberek boldogítására, a fiatal évek örömére, az öreg napok vigaszára, édes gond, féltő aggodalom, gyönyör és büszkeség, a gyermek az élet maga. G. Hajnóczy Rózsa
-
Az emberi szív olyan, mint a föld: a fele naptól megvilágított, a másik része viszont árnyékban van. (...) Hogy élünk, az csak azt jelenti, hogy tisztában vagyunk mindevvel, s arra törekszünk, hogy az árnyék ne kerekedjen a fény fölé. Ne bízzon semmiben, ami tökéletes, ne bízzon senkiben, akinek a megoldás a zsebében van. Ne bízzon semmiben, csak abban, amit a saját szíve mond, sugall. Susanna Tamaro