Téma
Kiégés idézetek
-
A valódi háborúban a legtöbbször nem (...) egyértelmû, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitûzés, amire rá lehetne mutatni, hogy "ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk". Néha mindkét oldalnak egyszerûen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot - annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerûen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre. Marko Kloos
-
Meg kell-e várnunk, hogy elveszítsük rokonainkat ahhoz, hogy kifejezzük szeretetünket? Meg kell-e várni, amíg kórházba kerülünk, hogy örülni tudjunk egészségünknek? Meg kell-e várni, amíg magunkra maradunk, hogy értékeljük a társaságot? Ha nem vagyunk éberek, tudatunk feltöltődhet az összes rossz hírrel, és végül nem marad már hely a jók számára.
-
Lehet jól élni, de ahhoz meg kell változtatni a jó élet definícióját. Aki nagyon sok fölösleges kalóriát visz be, nagyon fenntarthatatlanul él, mert már el sem tud menni valahova, hiába akarna rollerezni vagy biciklizni, fizikailag képtelen rá, gyakorlatilag túlfogyasztotta magát. Ebben az esetben a "jó élet" egy nagyon rossz életbe csap át, tehát mi magunk vagyunk a jónak gondolt rossz élet szobrai. Litkai Gergely
-
Mindig a megfelelő mennyiségû erőt alkalmazd - soha ne túl sokat, és soha ne túl keveset. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik nem tudták elérni a céljaikat, mert nem mérték fel kellően a szükséges erőkifejtés mértékét. Az egyik véglet, mikor el sem érik a célt, a másik, mikor nem tudják, mikor kell abbahagyni. Jigoro Kano