Kihűlt szerelem idézetek

A halál a Hideg Asszony. (...) Jön, amikor kedve tartja, viszi, ami kell neki. Arca nincs és hangja sincs. Csak jön és visz és megy a Hideg Asszony. Ez minden. Mentében kap el és visz el, aztán bedug valami lyukba. És az utolsó égboltszeletben, amit látsz, mielőtt végleg elföldelnek, még egyszer megjelenik, és rád lehel. És minden, ami eztán marad neked, a sötétség. Meg a hideg. Robert Seethaler

De ha lemegy a nap, már nem nagyon ismersz rám. Becsukott szemmel zuhanok a fény után. S míg a pohárban el nem olvad a jég, addig egy kicsit megint olyan leszek, mint rég. Ismerős Arcok

A szerelem nem tart örökké, az érzések olyanok, mint az időjárás.

Ha nincs hely leülni a tüzednél, Ha szeretsz, de inkább nem üzennél, Ha adsz még, de nem érzed magad jól, Ha nem hiszed, hogy a dal néha rólad szól, Ha a visszhangot nem hallom sehol, Ha a kérdésre senki nem válaszol, Ha a lámpák fényében megfagyok, Tudni fogom, hogy fölösleges vagyok. Ismerős Arcok

A tûz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget, Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet, Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe, És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne. Children of Distance

Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán

Nem vagyok már Se tiszta, se hófehér. Nem vagyok boldog, De boldogtalan se még. De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ. Anna and the Barbies

Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerû. Nicholas Sparks

A szív összesöpörve, A Szerelem elcsomagolva, Nem fogjuk használni újra, Csak egy Örökkévalóság múlva. Emily Dickinson

A szerelmesek leggyönyörûbb pillanatai némák. A csendben mintegy felhalmozódik a szerelem, s aztán csendesen kivirul. Victor Hugo

A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik. Erich Maria Remarque

Egyetlen nap leforgása alatt visszakapni a sorstól valakit, akit szeretsz, és elveszíteni valakit, akiért szintén képes volnál meghalni. Nem élhet ott az egyik, ahol a másik. Megölnék egymást. Te pedig csak állsz kettejük között, mint valami szánalmas villámhárító, és mindkettejük fájdalma rád csapódik vissza, pedig mindketten téged szeretnek. Szurovecz Kitti

Mindkét félnek meg kell értenie, hogy a szerelem már elmúlt ugyan, mégsem kell gyûlölnötök egymást, mert nem ti pusztítottátok el azt. Nem is ti teremtettétek ezt a szerelmet, az csak feltámadt, mint a nyári szellő, ti pedig élveztétek a szerelem pillanatait; és segítsetek egymásnak kimászni ebből a gödörből. Osho

Ha a szerelem egyszer létrejön, többé nem válhat semmivé, ha esetleg észrevétlenül meglapul valahol, akkor sem múlik el, csupán érzékelésünk tompul irányában.

Nem tudom, ti hogy vagytok az ilyesmivel. Szeretek valakit, és akkor történik vele valami, és ettől kezdve úgy érzem, mintha nem ugyanaz az ember volna. Fehér Klára

A szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni. Paulo Coelho

Ha a szerelem elmúlik, mindkét fél hibás.

Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörûségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem. Nagy István Attila

Nézd, kihunyt a lámpafény, Ahogy az utca kockakövén Elgurult üresen egy eldobott szerelem. Kár, hogy szûk lett már a tér, Ennyi emlék a polcra se fér Az éjek hûvösek, s fájnak a reggelek. Gerendás Péter

Hétköznapi életünkben először vagyunk szerelmesek, s - jó esetben - csak utána szeretünk. A tûzből parázs lesz. De ez nem a hétköznapok útja. A józan, földi élet útja. Az öregedés útja. Hogy először lángolok érted, aztán parázzsá szelídülök - és végül kihûlök. Ahogy öregszünk, úgy válik a forróságunk meleggé, langyossá, majd végül hideggé. Müller Péter