Téma
Kihűlt szerelem idézetek
-
A jég hideg, a rózsa vörös, én meg szerelmes vagyok. És ez a szerelem magával ragad valahová. Ellenállhatatlan a sodrás, nincs választásom. Talán valami különleges helyre visz, ahol még sosem jártam. Veszély leselkedhet ott, ami végül csúnyán, halálosan megsebez. Lehet, hogy mindent elveszítek, de nincs visszaút. Sodródnom kell az árral. Még akkor is, ha belepusztulok, végleg eltûnök. Murakami Haruki
-
Két szerelmi történet közül, a tiltott szerelem - titkolózással, sajátos kódokkal és forró találkozásokkal, heves vágyakozással együtt - és a lassan kibomló szerelem közül, én magam biztosan a másodikra szavaznék, hosszú távon. Vagyis arra, ahol két ember különböző világnézete találkozik, amelyet lassanként felfedeznek egymásban, és persze közben tanulnak is egymástól. Az első tényleg fantasztikus, és olyasmi, amit mindannyian szeretnénk átélni. De talán mégis úgy a legjobb, ha csupán álom marad, mert úgy vélem, ez a szerelem hosszútávon nehézkes és pusztító tud lenni. Miközben a másik a közös fejlődést kínálja fel. Jonas Karlsson
-
Már nem vagy az nekem, aki voltál. Már másnak vagy az. Számomra egy nő lettél a sok közül, valami hiányzik belőled, bár tudnám, mi az. De lehet, hogy csak az a baj, hogy már nem szeretsz, nem ragyog rám a lelked, ezért számomra is érdektelenné váltál. Csak azt nem tudom, miért vagyok ilyen csalódott. Talán mert adtál egy büdös nagy pofont az egómnak. Hogy még rám sem lehet örökkön-örökké várni. Szurovecz Kitti
-
Akármilyen emelkedett hangulatba kerülünk is, nem tart sokáig. Az érzelmi felfokozottság nem tartható fenn az örökkévalóságig. Még ha a szerelem érzése ki is tart a házasságig, eljön az a nap, amikor ránézünk életünk párjára, és nem értjük, hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe. Eljön az a nap, amikor ülünk az asztalnál, és felfordul a gyomrunk attól, ahogy a másik rág. Minden véget ér. Ruby Wax
-
A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszûntél vágy lenni - emlék lettél. (...) Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának. Alessandro Baricco