Téma
Kutya idézetek
-
Mit jelent manapság embernek lenni? Mit tekintünk valódi értéknek önmagunkkal kapcsolatban? Mi különböztet meg bennünket a gépektől és más létformáktól? Mi az, amit mások értékelnek bennünk, olyannyira, hogy még munkát is ajánlanak nekünk? Bármit is felelünk e kérdésekre egy adott pillanatban, egyértelmû, hogy a technológia térnyerésével folyamatosan módosulnak a válaszaink. Max Tegmark
-
Egyszer majd képesek leszünk megérteni, egy véges dolog hogyan zárhat magába végtelen dolgokat, és például egy olyan szív, mint az enyém, egy ilyen kis szív, melyet ennyi ér és szenvedés sző át, hogyan fogadhat magába oly hosszú dolgokat, mint a szerelem. Oly tágas dolgokat, mint a szenvedély. Afonso Cruz
-
Harcolok; nem tudja senki; egyesek sejtik, ez elkerülhetetlen; de senki nem tudja. Napi kötelességeimet teljesítem, egy kicsit szórakozott vagyok, ez kétségtelen, de nem nagyon. Persze mindenki harcol, de az én küzdelmem valóságosabb, mint másoké, a legtöbben mintegy alvajáróként küzdenek, ahogy álombeli kísérteteket hessegetünk, én azonban kiléptem a sorból, és valamennyi rendelkezésemre álló erőt megfontoltan és gondosan kihasználva harcolok. Miért váltam ki az amúgy lármás, ám ebből a szempontból ijesztően csendes tömegből? Miért vontam magamra a figyelmet? Miért lettem mára első számú célponttá az ellenség szemében? Nem tudom. Úgy éreztem, másfajta élet nem érdemli meg az élet nevet. Franz Kafka
-
Mindig úgy érezte, köze van a folyóhoz, részt akart venni az életében, lefolyni, mint az az ezernyi minden, amit a folyó magával sodort. (...) Cavan megyében még keskeny és gyors, csak később lassul és szélesedik ki. Útközben minden lemorzsolt földdarabbal magával visz egy kicsit az adott hely, az adott megye titkaiból, lelkéből. A mellékfolyói - mint egy-egy artéria, melyet az ország lüktetése tart mozgásban - mind elhozzák, és izgatott suttogással adják tovább a titkaikat, hogy az egész végül elvesszen, összekeveredjen a világ többi elsuttogott reményével és megbánásával az Atlanti-óceánban. Cecelia Ahern