Téma
Kutya idézetek
-
Kár, hogy a valós élet drámai eseményeit nem kíséri megfelelő filmzene. A filmekben a felerősödő basszus mindig elárulja, ha valami rossz dolog közeleg. Nincs ember, akinek ne kezdene el zakatolni a szíve, ha meghallja a Cápa zenéjét, és - az igazat megvallva - ez jól is van így. Szeretjük a biztos, megbízható jeleket. Azt érezzük tőlük, hogy rend van a világban. Történhetnek ugyan rossz dolgok, de csak miután felcsendült a da-dah, da-dah, da-dah-da-dah-da-dah.
-
A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínû, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán. Agatha Christie