Téma
Lélek idézetek
-
Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
-
Honnan tudom én, mi lesz belőlem? - Szélsőségek, nagy álmok, nagy érzések kohója a lelkem. - De átmenet, középút nincsen benne, döggé formál majd a sorsom, szerencsét vagy szerencsétlenséget hozok-e azoknak, akiket szeretek, s a lelkem vörös szilajon fölcsapó szent lángja megéget - nem tudom. Hogy tart az élet valamiért - vakon hiszem... Boncza Berta
-
Az emberi lény, a lélek és a test, a szellem és az anyag együttmûködve dolgoznak együtt. A test olyan, mint a számítógép hardver része, és a szellemi energia, a lélek, egy parányi fény-chip, amiben minden felvételre kerül: amiben a lélek teljes programja benne van. Amikor a csendben befelé figyelünk ebben a fény-chipben, ami valójában egy fénypont, egy energiapont, emlékezni tudunk, és képesek vagyunk újra felfedezni a dolgokat.
-
- Mit tegyek, hogy az én lelkem is az öröklétig éljen? - Nem tehetsz semmit. (...) Csak akkor válhatna halhatatlanná a lelked, ha egy földi ember úgy megszeretne, hogy előbbre helyezne apjánál, anyjánál; ha a tied volna egész szíve és minden gondolata; ha megfogná a kezed, és örök hûséget fogadna neked. Akkor az ő lelke átömlene a tiedbe. Hans Christian Andersen
-
Az ember egy léggömbhöz hasonlítható. A levegővel telefújt és a leeresztett luftballon anyagiságában teljesen azonos, akárcsak az élő és nem rég halott ember, mégis lényegileg különböznek, holott a felfújt léggömbben épp úgy nincs "semmi", mint azon kívül. A lélek nem más, mint a luftballon anyagát feszítő, ezáltal azt valamivé tevő semmi, mely materiálisan hozzáférhetetlen, mégis a léggömb lényegét adja. S ha egy tûvel átszúrjuk a léggömb vékony anyagát, ezzel a belső semmit (lélek) a külső semmivel (Isten) egybenyitjuk, ez a halál. Puzsér Róbert
-
A látható énünk, az, akinek hisszük magunkat, csak egy körülhatárolt hely, aminek semmi köze a valódi énünkhöz. Ezért esik annyira nehezünkre meghallani azt, amit a lélek mond, ezért próbáljuk inkább megzabolázni, hogy helyette a terveinket követhessük: a vágyainkat, a reményeinket, a jövőnket. Paulo Coelho