Téma
Lélek idézetek
-
Sokszor azt hittem, hogy a szemén át belelátok a lelkébe, s egyszer az is eszembe jutott, hogy én leszek az első ember, aki látta valakinek a lelkét. Szép lett volna, ha sikerül. De most már ismerem a szemét. Szelíden barna, jóakaratú is, ahogy azelőtt éreztem, de már nem hiszek benne, hogy a szemén át megláthatnám a lelkét. A tükör üvegén sem lehet átlátni. Ezüstréteg fedi hátul, s aki belenéz, csak önmagát láthatja meg... Szilvási Lajos
-
Isten nem "valaki más". Itt van, akárhová nézünk, minden az Õ létéről szól. Én magam is az Õ megnyilvánulása vagyok, akárcsak bárki és bármi a Létezésben. Azonos vagyok Vele, akár a tenger cseppje a tengerrel, de különbözöm is Tőle, pont úgy, ahogy egy csepp tenger különbözik magától a tengertől. Egyszerre azonos és különböző. Laár András
-
Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami, amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt a kérdést: miért létezik? A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon annyira evidenssé válik létezésével, hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik? Pilinszky János
-
Lehet, hogy az orvos, aki az ember halandó porhüvelyét vizsgálja, lelki képességek dolgában bizonyos mértékig elcsenevészedik. Túlságosan anyagiassá válik a gondolkozása, és annyira elmerül a csodálatos szerkezet bonyodalmaiban, amely látszólag megmagyarázza az élet minden titkát, hogy a lét másik értelmét nem is látja. Nathaniel Hawthorne
-
Mindig túlságosan szûkre szabjuk személyiségünk határait. Csak azt számítjuk bele, amit egyénnek nevezünk, és amit megkülönböztetünk a többitől. Pedig valamennyien magunkban hordozzuk a világ egészét, (...) ugyanúgy a lelkünkben is benne van mindaz, amit az emberi lélek valaha is átélt. Hermann Hesse
-
Az mondják, hogy a lélek olyan, mint a tó felszíne, amit ha fúj a szél, akkor nem tudja visszatükrözni a holdat. Azokban a pillanatokban, amikor a lélek meg tud nyugodni, nem fújja a szél, tökéletesen tükröz. Vagy majdnem tökéletesen tükröz, mert azért valamennyi csillog a holdból. Valamennyit átalakít az ember személyisége, tökéletesen nem lehet tükrözni, mert akkor megszûnne az ember, nem lehet tökéletesnek lenni. Dunai Tamás
-
Mindannyian csak kémiai folyamatokból és elektromos jelekből állunk. A tudat vagy a lélek csupán illúzió. Mellékhatása a hormonok, kémiai reakciók, neurotranszmitterek és idegimpulzusok bonyolult rendszerének. Ezeknek köszönhető mindaz, ami a fejünkben történik. Miattuk vagyunk azok, akik. Õk határozzák meg az álmainkat, azt, hogy miben hiszünk. (...) Nem vagyunk mások, csupán kémiai folyamatok.
-
Gyönyörûen mondta valaki, hogy barátja az ő "lelke fele". Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon. Szent Ágoston
-
Minthogy a halál óhatatlanul az élet Lucinája, s még a pogányokban is kétség támadt, hogy élni vajon nem halált jelent-e; minthogy még leghosszabb napunk is jószerivel rövidebb lesz, míg végül már csak téli ívet ír le, s ily módon hamarost sötétben fekszünk le, s lámpánk hamvába fúl; minthogy a halál testvére naponta kísért haldokló emlékekkel, s az idő, mely maga is öregszik, nem kecsegtet tartós reménnyel - a nappali lét álom és balga várakozás.
-
A tudományos álláspont tiszteletben tartja az egyén hitét, de nem veszi komolyan a vallás állításait. Ha nem így lenne, akkor nem távoli világokban keresnénk az élet és az intelligencia nyomait, hanem itt a Földön próbálnánk meg az angyalokat vagy a sátánt felkutatni, megkísérelnénk felvenni a kapcsolatot a Mindenhatóval, illetve vizsgálnánk a lélek halál utáni sorsát. De nem tesszük. Nem véletlenül. Boldogkői Zsolt