Madarak idézetek

Nem szó, zene, vagy rím kell nekem, nem megszokás, vagy akár a legjobb felolvasás is, Csak a duruzsolást szeretem, kagylóként zümmögő hangodat. Walt Whitman

Én is így szeretnék Erdőt köpködni meg madarakat Meg persze sok-sok embert És mindegyik életre kelne Csak leporolná magát És már menne is élni Sietni és lökdösődni Meg kiabálni a boltban hogy már megint Drágább lett a tej És savanyú is Mint a fröccsbe csöppent izzadság. Finy Petra

Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább: puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörû madár. Alacsonyan száll és bagolyszerûen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó. És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este. Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt, azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják. Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet. Wass Albert

Kitárom a karom, hátha belerepül egy elhagyott madárfióka, akit felnevelhetek. Hátha beletéved egy kóbor macska, akit kövérre simogathatok. Kiss Judit Ágnes

Mint víz tükrét a fecske szárnya Legyintvén - pár csillogó csöppet Visz magával a magasságba: Úgy szeretném legyintni én is Lélekszárnnyal az életet, S ragadni fel a végtelenbe, Viharzó zsoltárt énekelve, A megmentett szépségeket. Reményik Sándor

A madár kitör a tojásból. A tojás a világ. Aki meg akar születni, annak egy világot kell széttörnie. Hermann Hesse

Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk. Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk, Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát, Ahány ember, annyiféle csodálatos világ. Bródy János

Sosem voltam magányos. Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész Figyelemmel, olyan magány volt, mint a lomboké, s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos belső hallásnak néma dalokat. Rónay György

Azt kívánom, hogy az élet bárcsak lenne gondtalan, napos, s felhős soha, De azt mondtad, ott leszek a te karjaidban, ha mindenhol kitör az őrület, S ha a vihar nem akar elmenni, akkor is fogok az esőben énekelni!

Járom az utat, Az ismeretlen előttem, Szép vitézemet Kutatja szárnyaló énekem. Ó, az én szívem mindig ilyen marad, Õszinte, hûséges, szerelmes és szabad. Ültünk zsongó tavaszkor Nagy tölgy tövében, Énekeltünk selymes fûben, Madárka szívében. Néztük a Napot, És lelkünk megtelt vele, Merítettünk kék vízből, Hol csorog hegynek ere. Dalriada

Virágzó fûben, margaréták, boglárkák és madársóska között járni... belefeküdni a közepébe és megszûnni élni!

A tigris vadászik, a madár elrepül, az ember meg "Miért? Miért?" kérdezi, míg ül. A tigris elalszik, leszáll a madár, az ember így szól: "Jól van, értem már." Kurt Vonnegut

Madarak hangját hallom a falból. Galambok bőgő jajgatását, a seregélyek dallamos csiripelését. Felnézek és nagy levegőt veszek. Mostanában annyival tisztább a levegő, még itt is. Vajon milyen szaga volt a világnak új korában, évszázadokkal az első gyárkémények feltûnése előtt? Csalódott vagyok, de el is bûvöl, hogy sosem tudjuk meg biztosan; hogy hiába a történészek, a tudósok, a költők minden erőfeszítése, vannak dolgok, amiket egyszerûen sosem tudhatunk meg. Milyen volt a világ legelső dala? Milyen érzés meglátni a legelső fényképet? Ki csókolta az első csókot, és vajon jó volt-e?

Eljátszhatnánk, hogy a repülők az égen hullócsillagok? Most igazán jól jönne egy kívánság. B.o.B

A szerelem csalfa madár, alig fogtad, máris elszáll, égből szállott, éghez reppent, egy-két tolla maradt itt lent. Szabó Magda

Ha a madár, mielőtt szállni próbálna, fel akarná mérni az eget, ha a hal, mielőtt úszna, át akarná tekinteni a víztömeget, soha nem találná helyét az égen és a vízben. Dógen

A rovarokat, ezeket az apró és lenézett lényeket, csodálatra méltóknak és a természet legtökéletesebb alkotásainak tartom. Habár aprók és hangtalanok, mégis világosabban beszélnek, mint a Nagy Alkotó többi mûve. Carl von Linné

Bárcsak találnék néhány jobb hangot, amit még senki sem hallott! Bárcsak jobb hangom lenne, ami jobb szavakat énekel! Bárcsak találnék néhány akkordot újfajta sorrendben! Bárcsak ne kellene rímelnem minden alkalommal, amikor énekelek! Azt mondták, ha felnövök, minden félelmem enyhülni fog, De most bizonytalan vagyok, és érdekel, mit gondolnak az emberek. Twenty One Pilots

Képzelj el egy repülő madársereget. Na? Hány madarat láttál? Tizenegyet? Tizenkilencet? Ötöt? Van némi fogalmad róla, de a pontos számot nem tudod. Akkor honnan jött ez a gondolat? Valaki odatette. Valaki, aki tudja a madarak pontos számát. És a fákét, a kövekét, a virágokét. Valaki, aki ezekben a századmásodpercekben is gondoskodik rólad, és megmutatja neked a hatalmát. Paulo Coelho

A vadmadár kiszabadult a kalickájából. Hová repül a vadmadár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt? Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája, milyen nyájasan hízelgett gazdája, milyen gazdagon táplálták, mint védve volt a hideg ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni? A vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön. Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán nem is tudja már, hogyan lehet élelmét a földből kikeresni, de mégis elrepül. Bokrot keres. Párját keresi. Jókai Mór