Madarak idézetek

De lesz-e föld az Araráton, a füst fölött egy zöld mező, ahol a ritkás levegőben zihálva, de él a tüdő?! Lesz-e bárka, mely megtelik majd minden égi és földi fénnyel? Visszatérnek-e madarak csőrükben oxigénnel? Mezei András

Vajon nem veszi-e el az mûélvezet örömét, ha elkezdjük vizslatni a mögötte lévő szárazabb vagy szögletesebb dolgokat? Én úgy vagyok vele, hogy nem. Egyrészt, ha az ember leül egy Bach-fúga elé és megpróbálja kibogozni a szólamokat, és utána újra meghallgatja, akkor nem hogy kevesebb, hanem akár több örömöt is ad. Ugyan tudjuk, hogy a levél azért zöld, mert a klorofill elnyeli a piros színt, és akkor ez marad; tudjuk, hogy az ég azért kék, mert Rayleigh-szórás van, és a kék jobban szóródik, mint az összes többi szín; de (...) attól, hogy valaminek megtudjuk a fizikai, kémiai, biológiai okát vagy a mozgatórugóit, attól az örömét még nem vesszük el, sőt egy másik szintû megértés örömét is behozzuk, azt, hogy tudjuk, hogy ez miért mûködik.

Mi, madarak hiába tudunk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek.

Édes Istenem változtass madárrá, hogy messze repülhessek, minél messzebbre innét!

Az ibolya sem azért nyílik az erdőben, hogy leszakítsák, vagy hogy észrevegyék. Egyszerûen csak a madárkák meg az őzek kedvéért, hogy örömet szerezzen nekik. Így is lehet örömet szerezni a világnak, és én is így szeretnék.

A szám csak egy a matematikai minőségek hatalmas sokaságából, amelyek segítenek megérteni és leírni a természetet. Soha nem fogjuk megérteni egy fa növekedését vagy a dûnéket a sivatagban, ha megpróbáljuk a természet szabadságát numerikus sémákra egyszerûsíteni. Ian Nicholas Stewart

Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged - vak légy döngése a bezárt ablaküvegen. Jókai Mór

Éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon, átugrottál egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami bevehetetlen hegycsúccsal, hirtelen valahogy a túloldalon találtad magad? Amikor langyos az éjszaka, a szellő hûvös, és egy dal vitt végig a csendes utcákon. Amikor érezted magad körül az egész világot, és a részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó volt.

Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. Eötvös Károly

Egy házam van, annak az égbolt a teteje Padló a végtelen föld, falak nincsenek. Apám a nap, a hold anyám, csillagok a gyermekek Határtalan horgolják illatok a kertemet. Akkezdet Phiai

Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország, Gyönyörûbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fû, fa, lomb, virág. Úgy sír a hegedû, vár egy gyönyörû szép ország.

Küzdő ifjak seregéhez Vonz csak a vágy, nem a verseny: Közel szellemök tüzéhez Tán enyém is újra serken. Meg se látnak, gyorsan szállnak Fent repdeső madarak, Tőlök lelkem elfeledten Szárnyszegetten elmarad.

Vannak madarak, amelyek nem bírják a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bûn volt bezárni őket. Mégis minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom.

Röptéről ismerszik meg a madár. Borisz Leonyidovics Paszternak

Társadalmunk ma azt tekinti sikeres embernek, példaképnek, aki három percre sem áll meg egész nap, mert tárgyalásról ebédre, onnan edzésre, onnan megbeszélésre, onnan pedig koktélpartira rohan. Véleményem szerint azonban (...) más lények tudják, hogy mi a dörgés. A madarak például több ezer kilométert vándorolnak a költőhelyükre, majd visszarepülnek (...) oda, ahonnan jöttek - mégsem panaszkodnak. Nekünk nem kell sem úszva, sem repülve, sem futva megtennünk több ezer kilométert, mégis össze akarunk esni a fáradtságtól, pusztán azért, mert tartani akarjuk a lépést a szomszéddal... aki tartani akarja a lépést az ő szomszédjával, aki viszont már az idegösszeroppanás szélén áll. Ruby Wax

A világon semmi sincs jobb annál, mint a verandán aludni. Az ember tücskök cirpelésére alszik el, és madárcsicsergésre ébred. Félálomban olyan a hangjuk, mint a vízesésé.

Mióta világ a világ, az ember csodálta a madarak nagyszerû képességét, melynek köszönhetően bármikor elszakadhatnak a földtől. Tudják: szárnyal, mint egy sas. Ilyesmik. De bármilyen metaforákat találjunk is ki, egyikünknek sem nőtt még szárnya, és a gravitáció mindenkire érvényes. Előbb vagy utóbb minden talajt fog majd. És ez mintha a kapcsolatokra is igaz volna. Járhatnak akármilyen boldogan a fellegekben, az az egy biztos, hogy a végén pofára esnek.

Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tûnődő szavakkal vizimanók, dúdoló szelek. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

Hallottam, hogy egyszer majd felnőttnek kell lennem, komoly képet kell majd mindig vágnom, hivatalba kell járnom, és kemény kalapot kell hordanom, meg esernyőt, mint a többi komoly felnőttnek... de én nem akarok felnőtt lenni, inkább csak madár akarok lenni megint! James Matthew Barrie

Anyám, figyelj rám, itt vagyok, s dalod nélkül nem alhatok. Dúdold szememre álmaim: sárkányt, vitézt, s kedvenc fagyim.