Madarak idézetek

A boldogság madara nem sorolható egyetlen madárfaj közé sem, mert külleme csaknem leírhatatlan, ráadásul állandóan változik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindenki másként látja. De közben mindannyian tudjuk, hogy itt él velünk, ismerjük tollainak puhaságát, melegségét, néha mintha látnánk is, de nem tudjuk pontosan, hol él, honnan jön, mi az eredete. Mégis ő talán a legnépszerûbb madárfaj, nyilván ezért is mindannyian őt keressük, azt szeretnénk, hogy föl-föltûnjön a közelünkben, és ha lehet, maradjon velünk örökre. De ez utóbbit még senkinek sem sikerült elérnie.

Kanyarog a hegedû mennyei hangja, csillog a zongora hangja alatta, gitáron égig szalad a nóta, sok kicsi hópihe hozzá a kotta. Szabó T. Anna

Repül az ember, s alig tûr vitát, Új életforma, új hit, új világ Születik itt a technika jegyében. De elborulok, hogyha nézem: Az ember-szellem veszti fényét, Becsét a nemesb ember-érték, Pilóta üli a gépmadarat, Euklid szárnyal, Plátó lemarad.

Szeretek elhaladni Afrika felett - olyan, mintha vászonra festett mûalkotás fölött repülnék. Tim Peake

A mennyországban járok, ha szólítasz, hárfák hangját és angyalok énekét hallom. Michael Jackson

Egy filmben valaki régen azt énekelte: Ha a madarak tudnak repülni, én miért nem? A válaszom erre: mert túl nagy vagy és nincs szárnyad. Randall Munroe

Földi szó nem dúlná szét boldogságunk, A ránkviharzó tenger dühe sem, Hegyek csúcsába kapaszkodna vágyunk, S ha közénk dőlne lángolón a menny, A csillagok közt vetnénk meg a lábunk. Elizabeth Barrett Browning

Szép, mosolygó violaszál az én virágom, Nincsen is szebb, azt dalolja a madár az ágon. Szép az égő pipacs, szép a gyöngyvirág is; De a legszebb most itt ragyog előttem, Sohasem fog elhervadni, hogyha megöntöztem.

Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bûn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted. Stephen King

Ahogyan mások, én is kerestem, Milyen a boldogság, ha végtelen. S jónak hittem, ha behunyt szemmel, Vadulva, csapongva repdestem A színesre hazudott mennyben.

Nézd, fent, a háztetőn ott Neked táncol a Hold, Lenéznek rád a fénylő Csillagok, A sötét folyóparton Álmos, nagy béka ül, Hangtalan suhan egy kismadár, Látod, ő is hazarepül. Charlie

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Berzsenyi Dániel

Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? Vörösmarty Mihály

Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tûz, a jég, Mégsem volt még elég. Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégiscsak a miénk. Keresztes Ildikó

Kezemen az öt pont, mutatja ki vagyok: A négy fal között egyedül rohadok. Szabadság, ó ez a fogalom! Milyen lehet vajon szárnyalni szabadon?

Az ég lélegzetében minden elfér. Jón Kalman Stefánsson

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy - volt! az is elveszett! Tompa Mihály

Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. Beney Zsuzsa

A szárnyak repülés közben nőnek.

Ti boldog tigrisek, ti boldog madarak, Boldog halak, kígyók, férgek és bogarak, Te szerencsés holló egynehány száz télig, Te szerencsés kérész reggeltől estvélig, Ti a természetnek szülöttei vagytok S egy ily édesanyát soha el nem hagytok: De mi az erkölcsnek, e száraz dajkának, S az észnek, e tőlünk vállalt mostohának Hideg intésein makacsulva járunk, A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk. Csokonai Vitéz Mihály