Téma
Madarak idézetek
-
Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom, fenségesen, a tó sima tükrén, és nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú, tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton, akkor egy másik madárra hasonlít, egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén, némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni, egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hûvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak.
-
Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemû. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol valaki, akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben? Jonathan Safran Foer
-
A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet. Fekete István
-
A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi ûzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük.