Meny idézetek

A férfi a háznak feje, a központ, mely körül az egész háztartás forog; de a háznak lelke az asszony. Kalocsa Róza

Egy nő számára az esküvő azt jelenti, hogy élete minden szempontból megváltozik. Új házba kerül, új nevet kap, új kötelességek várnak rá. A házasság azt jelenti, hogy a férfi kiemel egy nőt a többi közül, minden más nő fölé helyezi, őt választja ki szeretete és védelme tárgyául.

Az anya az, aki gondoskodik a gyermeke ennivalójáról, a ruhákról, amiket visel. És a nyugodt alvásáról. Illetve arról, hogy a gyermeke ne betegedjen meg. Ez a személy otthon szolgálóként dolgozik, ugyanakkor mindenkit tanít a háztartásban.

A férfi a család feje, de a feleség a nyak, amely a fejet mozgatja.

A család tagjait az köti össze, hogy egyik úgy érzi, őt segíteni kell a másiknak, a másik, hogy erejét tudhassa - úgy érzi, őnéki segíteni kell. És kéznél a rokoni viszony, hát ragaszkodnak egymáshoz. Török Sándor

Igaz, hogy egy családban a férj a fej, de a feleség a nyak. Arra forgathatja a fejet, amerre csak akarja.

A hagyományos női szerepfelfogások szerint a nő elsősorban anya, feleség, tevékenységeinek színtere az otthon, ahol családját ellátja, gyermekeit neveli, érzelmi jellegû szerepet tölt be: biztosítja a családtagoknak az "otthon melegét". E felfogás szerint a nő a gyermekneveléssel, a családellátással járó kötöttségek miatt nem is vágyakozik a politika színtereire, legfeljebb abban az életkorban, amikor viszonylag szabadabb: a serdülőkor és a férjhezmenetel közötti időszakban, vagy gyermekeinek "fészekhagyása" után, hacsak a nagymamai teendők nem foglalják le idejét.

A nő igazi szerepe a házasságban az, hogy legyen szerelmes feleség, nagyon gondos és okos háziasszony és kitûnő nevelője gyermekeinek. Minden, ami e három hivatás bármelyikétől elvonja a feleséget, alapjában támadja meg és komolyan veszélyezteti magát a házasságot.

A teremtés istene előírta rend szerint - úgymond - a férj a családfő. Õ a család eltartója és védelmezője, míg a nő feladata, hogy női adottságait kiteljesítve segítse férjét.

Nálam igazából a család az, amiről beszélhetek, és nem csak a vér szerinti kötelékről van szó, hanem annál sokkal nagyobb dologról. A családot azok az emberek alkotják, akiket beengedsz az életedbe. A család az, ami támogat és átsegít dolgokon. Õk azok, akikkel igazán törődsz.

A fiatalemberek tartsák észben: amikor megnősülnek, nem csak a feleségüket veszik magukhoz a házasságban, hanem az anyósukat is. Julia Quinn

Minden fiú, akit egyedülálló anya nevelt, gyakorlatilag házasember. Amíg az anya meg nem hal, az összes nő a fia életében legfeljebb szerető lehet. Chuck Palahniuk

Az anya képe gyakran ráolvasódik a kedves képére. (...) Az ember nem mindig van tudatában annak, hogy nem épp az anyukáját próbálja-e helyettesíteni a partnerével. Závada Péter

Ha egy ifjú hölgy hősnőnek rendeltetett, negyven környékbeli család megátalkodottsága sem állhatja az útját. Valaminek történnie kell - és fog is történni, hogy hősnőnk útjába vesse a hőst. Jane Austen

Egy nő akkor is lehet "jó anyuka", ha a család többi tagjától azt várja, hogy képesek legyenek gondoskodni magukról, és csapatnak fogják fel a családot, nem csak akkor, ha az a fő tevékenysége, hogy az otthonában mindent ő tart mozgásban. Andrea Owen

A férfi (...) megosztja az összes házimunkát a nejével. Az asszony csinálja a kosztot, ő meg a koszt.

A jányok sokkal jobban szeretnek olyan fiút, akit frissibe ismertek meg, mint akit hosszasan látnak. Mert a jány egy perc alatt meg tud szeretni valakit, és akkor úgy viseli magát hozzá, mintha egész életükbe egymásé volnának, mert ő nem a régi életre gondol, azt ő elfelejti, hanem a jövő életre, amit vár. Móricz Zsigmond

Egy anya néha nem más, mint annak a lánynak a jövőbeli megfelelője, akivel ma szórakozunk. Federico Moccia

Mint ahogy egy boltban vagy egy farmon az alkalmazottak a gazda képmását viselik, egy bordélyházban is a lányok pontosan olyanok, mint a madám, részint, mert ő veszi fel őket, részint, mert a jó madám rányomja egyénisége bélyegét az egész házra. John Steinbeck

Én három személy vagyok, attól függően, hogy épp kivel vagyok. Az Ártatlan Kislány, aki csodálattal bámulja a férfit, és úgy tesz, mintha lenyûgöznék hetvenkedő történetei a hatalomról és a dicsőségről. A Végzet Asszonya, aki azonnal lecsap azokra, akik bizonytalanok, átveszi felettük az irányítást, és kielégíti a vágyaikat, hiszen nekik már semmi mással nem kell törődniük. Végül pedig a Megértő Anya, aki gondját viseli mindazoknak, akik vigaszra és törődésre szorulnak, úgy tesz, mintha megértené őket, de a panaszok egyik fülén be - a másikon ki. Maga melyiket szeretné megismerni? Paulo Coelho