Téma
Menyasszony idézetek
-
Valószínû, hogy az előttünk álló helyzet racionális, érzelmektől mentes mérlegelése egy ponton túl káros lehet a társas szerződés kialakulása szempontjából. Amikor elhatározom, hogy egy barátommal közös vállalkozásba kezdek vagy pénzt adok kölcsön egyik kollégámnak, nem hagyatkozhatok teljesen a józan ítélőképességemre. Legalább ilyen mértékben kell építkeznem a bizalomra, és arra a reményre, hogy befektetéseim megtérülnek. Hasonlóképpen hagyom magam "vezettetni" megérzéseim, szimpátiám és igazságérzetem által. Bereczkei Tamás
-
Pontosan értem, hogy a bajok elrejtése hazugság. Nagyon utálom, hogy úgy kell tennem, mintha egy tökéletes család tökéletesen boldog gyereke lennék. Azt gondolom, ha felnőtt leszek, én mindig őszinte leszek. Azt is meg fogom mondani, ha rossz valami, mert a hazudozást mindennél jobban utálom. Tóth Olga
-
Maximum három újévi fogadalmat érdemes tennünk, mert így nagyobb az esélye, hogy mindet betartjuk. És milyen igaz! Régebben mindig többoldalnyi fogadalmat írtam, és aztán februárra, mikor csak egyet sikerült teljesítenem (és soha nem azt, hogy kevesebb csokit fogok enni), olyan bûntudatom lett, hogy már nem is próbálkoztam tovább. Zoe Sugg
-
Jelenünk a múlt nyomaitól hemzseg. Valóságos történetek vagyunk önmagunk számára; elbeszélések. Én nem az a hústömeg vagyok, amelyik e pillanatban szétterül a heverőn, és a laptopján leüti az "a" betût, hanem a gondolataim: ez vagyok én, telis-tele az éppen leírandó mondat nyomaival; én magam vagyok: anyám gyengédsége, az a derûs komolyság, amellyel apám irányított; én magam vagyok: a serdülőként tett utazások, az olvasmányaim, amelyek rétegről rétegre leülepedtek az agyamban, szerelmeim, kétségbeesett lelkiállapotaim, baráti kapcsolataim, mindaz, amit írtam, amit hallgattam, az emlékezetembe vésődött arcok. Mindenekelőtt az vagyok, aki egy perccel ezelőtt öntött magának egy csésze teát. Az vagyok, aki egy pillanattal korábban bepötyögte ennek a számítógépnek a billentyûzetébe az "emlékezet" szót. Az vagyok, aki egy pillanattal ezelőtt kigondolta ezt az éppen most kiegészítendő mondatot. Ha mindez eltûnne, vajon léteznék-e akkor is? Én ez a hosszú regény vagyok: az életem. Carlo Rovelli