Téma
Művész idézetek
-
Huszonnégy esztendős korodban még megengedheted magadnak, hogy azt hidd: a felnőtté válás, legalább a te esetedben, csupán hivatali tévedés, amit hamarosan helyrehoznak. Azután egy napon arra ébredsz, hogy a kutyád nyolcvannégy éves, te magad pedig harminchét, és akkor már az egész kérdést alaposabban meg kell vizsgálni. Stephen King
-
Ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, függetlenül a külső körülményektől, akkor esélye sincs megtalálni a boldogságát, vagy még inkább a valóban értékes dolgokat az életben, vagyis azt, ami igazán számít. Az emberek legnagyobb része azonban - sőt, ma már sokkal inkább azt mondom, hogy csak nagyon kevés kivétellel - nincsen jóban önmagával. Nem érzi jól magát a saját bőrében, a saját életében, a saját társaságában. Mi lehet ennél szörnyûbb? Hiszen saját magunkkal éljük le az egész életünket. Szabó Péter
-
Nyugodtan mondj nemet! Képzeld el, hogy nem mész el egy találkozóra, vagy nem fogadsz el egy meghívást. Mi a legrosszabb, ami történhet? Komolyan azt gondolod, hogy tíz év múlva emlékezni fogsz még rá? Mindig tedd fel magadnak a kérdést: "Mennyire fontos ez az életemben?" És ne feledd, teljesen rendben van, ha nemet mondasz. Az időd értékes, a mentális egészséged nemkülönben. Julian Brass
-
Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlen lennél. Az egész élet előtted áll, és nagy terveid vannak. Nagy tervek, hogy megtaláld a tökéletes párt, aki kiegészít téged, de ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is annyira könnyû, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek csak egyszerû tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során.
-
Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé. John Steinbeck