November idézetek

A felhő olyan, mint egy felfújt hópehely. Mint a borotvahab Apa arcán. Mint egy hálóing a fregolin. Mint egy ősz asszony hajmosás után. Ágai Ágnes

Valaki sír itt a sûrû, hideg ködben. Talán én vagyok?

Az idő (tehát a csend) olyan sûrûn vesz körbe, hogy elkezdem hallani. Szöllősi Mátyás

A felhőtlenség peremén viharfelhők várakoznak. Hartay Csaba

A helyes és a helytelen között húzódó határvonal ködbe vész.

A jövendőjét senki sem tudhatja; úgy lebeg előttünk, mint az őszi köd, mely felszáll a mocsárból. Ész nélkül szálldosnak benne fel s alá íveket rajzoló szárnnyal a madarak és nem ismerik fel egymást, a galamb az ölyvet, az ölyv a galambot, és egyik sem tudja: távol jár-e a haláltól vagy közel jár hozzá szárnya. Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Láttál már ősrégi filmet? Néhol teljesen kifakul, eltûnik a kép. Azon a helyen csak fura villódzás látható. Ilyenek az emlékeim. Vavyan Fable

A halál egyáltalán nem olyan, mint a filmekben. A halál fütyül az olyasmikre, mint a dekoráció, az elvárások, a család, a karácsony. Karafiáth Orsolya

A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni rajta, óvatos, tapogatózó léptekkel. (...) Kockázatos volt megpróbálni hidat verni fölé. Nem volt mit mondani, nem volt téma. Karin Alvtegen

Az őszi köd paplant terített Mezőre, rétre, fára, fûre. A nótás nyárnak csendbe eltörött Víg nótát zengő hegedûje. Móra László

Csak jöttem némán könnyes folyókon hullató ligeteken és zokogástól rengő réteken is némán keresztül csak a sírásom csorgott száz arcomon mely már halovány mint a hajnali holt hold mely szégyen a hajnali hajnali égen. Radnóti Miklós

Magyarerdő üszkös fái, Néperdőnek bús árvái: Nagy mementók lesznek mindég, Ha mosolygó lesz még az ég, Szegény magyarerdő fölött.

Vannak napok, mikor az ember feje olyan, mint egy gondolatfoszlányokkal megpakolt, óriási üst, amely a perzselő déli napon felforrva valamiféle zavaros kotyvalékká válik. Steiner Kristóf

Valahányszor megpróbálok elképzelni egy tökéletesen kiegyensúlyozott személyiséget, mindig visszariaszt a szürkesége.

Múlnak a napok, de az idő egy helyben áll. Knut Hamsun

Fel nem foghatom, miért szürkületnek hívják a nyárszak alkonyóráját, amely még tévedésből sem tartott a palettáján szürke színeket. Főként kékekkel varázsolt; játszani elővette a narancs, a bíbor és a rózsalazac legpazarabb árnyalatait. Vavyan Fable

Régi bûnnek hosszú az árnyéka. Agatha Christie

- Borzasztó dolog meghalni (...). - Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fûre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtûk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe. Wass Albert

Fázom, hogyha nem süt a nap, de a kedvem azért mégis derûs marad. Bergendy együttes

Figyelj csak a tücsök dalára, ha hangosan csattog az őszi éjben, azt sírja, hogy majd meghal nemsokára. Masaoka Shiki