November idézetek

Az emlék titokzatos vándor. Egyik, másik olykor évekre, sőt évtizedekre is eltûnik előlünk, barangol a feledés kusza őserdejében, majd valaminő képzettársítás rejtélyes ösvényén visszatér, s bekopogtat tudatunk ajtaján. Vihar Béla

Várj engem, én megérkezem, egy reménytelen reggelen, csöndesen majd becsöngetek, csak a köd jön el velem.

A gyötrő gondolatok felemésztik és porrá égetik az értékes pillanatokat, sötét felhőt húznak az ablakom elé, pedig igazán megláthatnám a napfelkelte ígéretét.

Az eufória vagy a félelem pillanataiban (...) az idő egy vibráló, előtte és utána nélküli mostba sûrûsödik össze. Olyan, mint egy katasztrófa. Roland Paulsen

Nehéz, fekete anyaga gyász, sokfejû, soklábú lény. Egy hangyát, mi többiek, kikísérünk magunk közül. Ezen sírunk, magunkon, a lobogó téli nap zsebkendője alatt. Parti Nagy Lajos

Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő

Mindenszentek: hideg ősz bolyg a szellem fázva, fázó népség temetőz sírokon gyertyázva. Jaj az év temető, mindennap egy holt, minden napra minden éj ráírja, hogy: Volt. Babits Mihály

Most tél van, és csend, és hó, és halál. Vörösmarty Mihály

Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.

Esőben a temető a világ legszomorúbb látványa, mert az eső könnycseppekre emlékeztet; de a behavazott temető hívogató. Télen a halottak is bölcsőben fekszenek. Thornton Niven Wilder

Az idő bitangul felnagyítja az aggodalmakat.

A csönd csendjével susogja a szám, az esővel esengem szaporán, a hóval, mely szûk szobád ablakán bedereng s - álmomban, s álmom után, tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Január elseje olyan, hogy mintha a napnak se lenne kedve felkelni, meg a szélnek sem, párás, ködös levegő, a fákról víz csöpög a repedezett járdára, néha odafagy, de ha nem, akkor is csúszós az út. Haász János

Feketék e nyárvégi éjszakák, mikor a szomorúság kiömlik az égre, s a csillagok lehunyják szemüket, nehogy belefolyjon a kín feketesége.

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak mûveket, magyar verseket tudok szembeszegezni a múlandó Időnek. Talán egy-két strófa fennmarad hányatott, nyugtalan életem után. Keszei István

Csöndes a hó, az éj hava ez már, tudom. Hullj, ez istentelen nehéz életet född el, halk szirma-hullató rejtélyes liliom. Jean Richepin

Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek. Edgar Allan Poe

Van egy este, évről évre, ami hozza a formáját, bármi történt is az azt megelőző hónapok során - egy este, ami minden körülmények közepette/ellenére megvan, megtörténik, mûködik. Egy este, amikor a bunkó is megrendül egy kissé, az agresszív is megcsendesül: combja mellé ejti kezét, s ha nem is látott semmit, csak nagy feketeséget, magába néz. Amikor autentikusnak tûnnek a színpadias, giccsbe hajló, túlspilázott díszletek. Egy este, aminek a hangulatát annyiszor keressük majd a következő év során. Keresztury Tibor

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor tudja, hogy hamarosan minden megváltozik. A napok lassabban telnek, vagy éppen hogy gyorsabban. A szellő kellemesebben simogatja a bőrét, vagy fájdalmas nyelésre készteti, összeszûkítve a torkát. Erre az érzésre nem lehet felkészülni, mert úgy köszön be, mint egy nem várt látogató, aki visszaél a vendégszeretetével.

Amikor valaki az elmúlás légkörében nő fel, tudja, hogy bár mindenkinek kicsit mást jelent a halál, de egy szülőnek a csend a legrosszabb. A konyhában, az előszobában, a telefonban, a hátsó ülésen, péntek este, hétfő reggel, párnahuzatokba és gyûrött lepedőkbe bugyolálva, a játékdoboz mélyén, a padláson, a mosogató melletti kis sámlin. A gyerekek mindenütt csendet hagynak maguk mögött. Fredrik Backman