Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A vadász mindenütt ott van; mindig készenlétben van és semmi sem sok neki. A napnak, az évnek minden szakában: éjjel-nappal, hajnalban, alkonyatkor, forró kánikulában, étlen-szomjan, ázva-fázva, veszedelmekkel szembeszállva, nélkülözve és egymagában is; a vadász kint van a természetben s olyan helyeken fordul meg, ahova senki más sem követi, hacsak a vadásztársa nem. A vadász előtt minden nyitva van a természetben. A vadásznak a természetet úgy kell ösmernie, mint a természettudósnak. Bársony István
-
A logikus érvelés, az is csak ugyanolyan vitázási módszer, mint a többi, nem? Csak azért hisszük, hogy az az abszolút tuti, mert nálunk, Nyugaton, így szokás vitázni. (...) Pedig hát azt sem szabad ám elfelejteni, hogy a nyelv maga, már csak természeténél fogva is, illogikus. Tehát ki kell okoskodnunk magunkat az okosságból. Jeffrey Eugenides
-
Találkozni Jézussal nem akármilyen kihívás, mindenekelőtt logisztikai szempontból: állandóan úton van, hol keresztre feszítik, hol mennybe megy, hol világra jön, azonkívül csomó temploma van, ahol lógnia kell egy kicsit. Allah mellett őt a legnehezebb elcsípni az istenek közül. Nagyon elfoglalt: feszített napirend. Magába forduló típus. Nem szívesen hagyja el a negyedét. Szereti az embereket. Kicsit hippi, kicsit skizofrén.
-
Elveszítjük az elragadtatást a Nemes Harcban elszenvedett kicsiny és szükségszerû vereségeink miatt. És minthogy nem tudjuk, hogy az elragadtatás nagyobb erő, amely a végső győzelemben teljesedik ki, hagyjuk, hogy kicsússzon az ujjaink közül, anélkül, hogy észrevennénk, elszalasztottuk életünk igazi értelmét. A világot hibáztatjuk bosszúságunkért, kudarcunkért, és megfeledkezünk arról, hogy mi voltunk azok, akik hagytuk elillanni ezt a magával ragadó erőt. Paulo Coelho
-
"Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk." A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar. Paulo Coelho
-
Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? A legtöbb nap csak eltelik észrevétlenül, eseménytelenül lepereg. Csak azokra a napokra emlékszünk, amikor valami fontos történik, valami csodálatos vagy tragikus. A legtöbb nap csak úgy elröppen, számomra legalábbis. Elvesznek a napi rutinban, a suliban vagy mindkettőben. Úgy tûnik, hogy az életünk elfeledett napok sorozata. Mindent későbbre tartalékolunk, hogy boldogan élhessünk később. Utazz! Később. Találj párt! Később. De minden megváltozhat egy csapásra. És mindaz, amiről lemaradsz, kristálytisztává válik.
-
Ha a természetben lehetséges, hogy különböző állatfajok egymással éljenek és ez mindkettőjük előnyére szolgáljon, sőt még barátokká is válnak, akkor nekünk, embereknek vajon miért esik annyira nehezünkre, hogy saját fajunkon belül az eltérő származású vagy bőrszínû emberekkel megtaláljuk a közös hangot, és békében éljünk velük? Elli H. Radinger