Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
- Néha annyira vágyunk valamire, hogy bemegyünk érte egy befagyott tó közepére. - Ott a legvékonyabb a jég. - De ezt te nem látod. Mindenki más igen, csak te nem. Zúzunk a srácokkal, valaki azt mondja nekem: "a befagyott tavadon vagy". Megállok, és gondolkodni kezdek, mert ő lát valamit, amit én nem. Figyelmeztet engem, hogy bármit is csinálok, abba kell hagynom. - Azt hiszem hátrébb kell lépnem egyet. (...) Majdnem elszúrtam mindent, és azt sem tudom, miért. - Pont most mondtam: ő a maga befagyott tava.
-
Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyû. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.
-
A kétségbeesés hideg számító. Ragaszkodik a végösszeghez. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Mindent összead, egy garast sem enged el a számadásból. Számon kéri Istentől a villámcsapásokat és a tûszúrásokat. Tudni akarja, mihez tartsa magát a végzettel. Tûnődik, mérlegel, számol. Külsőleg komor, hideg, de alatta tüzes láva habzik. Victor Hugo
-
Egy olyan társadalomban, mint a miénk, folytonosan megmérettetik az ember. Az, ami oly vidáman indul, mondjuk egy óvodai cipőbekötő-diplomával, később felvételi, érettségi és záróvizsgákban, pályázati és értékelő interjúkban, assessmentekben és tenure trackekben csúcsosodik ki. Ha valaki nem üti meg a mércét - megbukik, nem jut be, kudarcot vall -, annak gyorsan híre megy, és ezzel a kockázattal feszülten, szorongva nézünk szembe. És eddig csak a hivatalos, nyilvános erőpróbákról szóltunk. Sok vágyunkról és törekvésünkről talán senki sem tud, és ezek is csalódásba, kiábrándulásba torkollhatnak. Douwe Draaisma
-
Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betû vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!
-
Amíg főiskolás az ember, nincs két hasonló nap. Mindig érheti meglepetés, elmarad az óra, nem megy be rá, teremcsere, tanárhelyettesítés, vagy egy eltévedt, esetleg elkésett csoporttárs. A rengeteg szórakozás, esemény, új ismeretek, utazások, váratlan fordulatok, új ismerősök, ezek azok, amik miatt az ember szeretne örökre diák maradni. Zakály Viktória