Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Okkal mondtam, hogy boldogabb lennék egyedül. Nem azért, mert úgy gondoltam, egyedül boldogabb lehetnék. Azért, mert úgy gondoltam, ha szeretnék valakit, aztán szétmennénk, talán nem élném túl. Könnyebb egyedül lenni. Mert mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?
-
A terjedelem számomra erkölcsi kérdés is: egyetlen szóval sem többet a legszükségesebbnél. Hasonlóképpen állok a publikált mûvek számát illetően. Az író, ha ad magára, nem ír meg akármit. Ezért nem hiszem, hogy valami nagyon fontosat elmulasztottam volna. Lehet, mint életmûvet ezt az utókor majd kevesli, de nekem ez idáig pont ennyi volt halaszthatatlanul fontos. Néhány könnyen feledhető könyvvel most semmiképp nem jobban, legföljebb kényelmetlenül érezném magam. Bodor Ádám
-
Egy csomó mindent újra kell tanulnunk arról, hogy miket gondoltunk eddig normálisnak vagy szabályszerûnek. Vagy ennek ellene mész, és megmérgez az, hogy te gondolsz valamit, és nem az történik, vagy pedig azt mondod, hogy "kinyitom a szívemet, az elmémet, és befogadom a dolgokat, nem pedig rögtön egy falat húzok".
-
- Mi bajuk van a szabadsággal? Ez az élet értelme. - Igen, ez az élet értelme, úgy van, de beszélni róla és annak lenni, két különböző dolog. Nehéz annak lenni, ha az embert adják-veszik, mint a vásárban. Ezért sohase mond senkinek, hogy nem szabad, mert akkor azonnal meg akarnak ölni, és be akarják bizonyítani az igazukat. Csak lökik a dumát, és beszélnek az egyén szabadságáról, de ha látnak egy szabad embert, attól megijednek.