Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező. És kevés van belőlük.
-
Hogyha máshonnan nem is, a tablójáról mindenki lenézheti az alatta elmenőket, legyen szó tanárról, diákról vagy akárcsak a saját egyre kopó porhüvelyéről. A lenézés joga a szög, az erkölcsi alapja pedig az erő, mely a kalapáccsal az adott szöget a falba verte. A tabló puszta léte szentesíti a rajta/benne lévők előjogait, ahogy ez a bárkákkal, palotákkal, kastélyokkal, bíróságokkal, kórházi rendelőkkel, kormányhivatalokkal és más egyebek mellett jegypénztárakkal is lenni szokott.
-
Nem állítom, hogy mi természettudósok erőfeszítéseinkkel egymagunkban meg tudjuk menteni a civilizációt. Amennyiben ez egyáltalában lehetséges, csak a társadalomtudósokkal, a tömegekkel és a politikusokkal együttmûködve, a felvilágosult közvélemény támogatásával valósítható meg. De ugyanilyen erősen meg vagyok győződve arról is, hogy minden erőfeszítés reménytelen a természettudósok és a technikusok közremûködése nélkül. Gábor Dénes
-
Mi, emberek a bolygónkhoz képest jelentéktelenek vagyunk. De mi is a részei vagyunk, ezért úgy kellene viselkednünk, mintha a legfontosabb lenne a számunkra. Ha továbbra is folytatjuk eddigi életmódunkat, akkor nemcsak a klímát és természetes erőforrásainkat, hanem önmagunkat is megsemmisítjük. A természet számára nem gond, ha nincs többé ember. Majd "kitalál" helyette valami mást. Nyit egy újabb lapot az Élet könyvében. Elli H. Radinger
-
A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra! Mihail Solohov
-
Az MI (...) számtalan kérdést, félelmet vet fel, de sokszor úgy érzem, hogy rossz dolgoktól félünk. Olyanoktól tartunk, és emiatt olyasmikkel foglalkozunk, amik bekövetkezésének nagyon pici a valószínûsége, ráadásul egyéni szinten csekély ráhatásunk van, és ez sokszor meggátolja, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amikre viszont lehetne hatásunk. Szertics Gergely
-
Lassan megtanultuk, hogyan kell élni az emberek közt, hogyan kell féken tartani természetes durvaságunkat, erőszakos önzésünket a szerelemben éppúgy, mint más emberi kapcsolatokban. Így telt el mértéktartással, óvatossággal, bölcsességgel harmincöt esztendő, s most kiderült, hogy mégiscsak jól emlékeztem, igenis létezik vadállatias gyöngédség, s ez a zabolátlan önzés összefér a teljes odaadással, vannak pancsolatlan emberi kapcsolatok. Ottlik Géza