Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A futóversenyen (...) önmagaddal versenyzel, hogy lásd, mit értél el az edzéssel töltött hónapok alatt. Azért futsz, hogy jól érezd magad, és hogy együtt legyél azokkal az emberekkel, akik bár nem ismerik egymást, mind ugyanazt a célt tûzték ki maguk elé, és hogy segítsétek egymást, ha kezd fogyni az erőtök. Marijke ten Cate
-
- Itt tudlak téged. Ez jó. Ha nem volnál itt, fogalmam sincs, mi lenne. Megőrülnék. - Dehogy - simítok végig a haján. - Megszoknád azt is, ha nem lennék itten. - Miért bántasz? - Nem bántalak, kedves. Ez az igazság. Mindent meg lehet szokni, még azt is, ha valaki hiányzik. - Te meg bírnád szokni, hogy én hiányzok? - Megszokni...? Mit feleljek? Õszintén meggondolva: nem tudom. De azt hiszem, el lehet viselni mindenkinek a hiányát. Illúzió, széplelkek képzelgése, hogy emberek belepusztulnak valakinek az elvesztésébe... Szilvási Lajos
-
Vándorolunk, évezredeket utazunk, pedig igazából azt keressük, ahonnan elindulunk. Csak abból a pontból soha nem látjuk magunkat. Nem hiszem, hogy sokat változtam, vagy hogy bölcsebb lettem. (...) Nem hiszem, hogy közelebb kerültem magamhoz, hiszen igazán távol sem voltam soha. Nem hiszem, hogy kevésbé merek álmodni. Néha bátortalanul mondom ki, de belül folyton hiszek. Albert Tímea
-
Van, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, a félelmeink félrevezethetnek, elrettenthetnek minket a változástól, a továbblépéstől. De a félelmeink mögött általában új esélyek várnak arra, hogy megragadjuk őket. Egy új esély az életre, a dicsőségre, a családra, a szerelemre - és ilyen esélyek nem adódnak minden nap, úgyhogy ha szembe jön egy, legyünk bátrak, kockáztassunk és használjuk ki, amíg lehet.
-
Régen - az ifjúság, a férfikor idejében - az utazás izgalmas pillanata a megérkezés volt: közelebb jutni az ismeretlenhez, a meglepőhöz, a kalandhoz, a változathoz. Öregkorban az utazás nagy pillanata a take off, az indulás: kilépni egyetlen lendülettel az öregség rutinjából, ez az "élmény". A megérkezés közömbös, hiszen mindenütt ugyanaz vár. Márai Sándor
-
Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről. Paulo Coelho
-
Sokszor azt is elfelejtjük, hogy a kalózoknak valójában csak a marketingjük jó: félünk a halálfejes zászlóiktól, ezáltal mumusokká válnak. Mumusokkal küzdeni pedig igazán félelmetes. Ha azonban leradírozzuk róluk a fél szemet, a kampókezet, a gonosz tekintetet és a legendákat, akkor könnyedén meghódíthatjuk a tengert, amit nekünk szántak. Áldozatok, veszteségek azért lesznek így is, de ez egy csata, számolni kell vele.