Nyugdíjba vonulás idézetek

Csupán az éj barátnőm. Mindig eltöltenék egy éjt az éjjel s nem üresek a véle töltött órák, sőt olyanok, melyekre lüktetését rábízhatom szivemnek, hogyha tetszik, anélkül, hogy könnyelmûn szórakoznék. Giuseppe Ungaretti

A szavak valódi jelentéstartalma saját belső világunk egyedisége miatt nem egyforma. Ezért nagyon fontos az őszinteség, tisztázni kell, hogy jól értjük-e egymást. Bagdy Emőke

Mint a tudományokban, úgy az életben a legnehezebb, de egyszersmind a legszükségesebb, kijelölni a határokat, melyek közé munkásságunkat szorítani akarjuk, s ki ezt nem teszi, túlfeszített vágyai által mindig szerencsétlenné válik. Eötvös József

Nem nekünk kell megváltoztatni a világot. A világ szédületes sebességgel változik, és egyetlen dolgunk van: azt eldönteni, hogy ebben a változásban melyik oldalra állunk.

Az igaz szerelem veszélyes jószág, belülről ragadja meg az embert, úgy tartja rabságban, és ha nem szabadulhat idejében, bármire képes lesz érte. Alice Hoffman

Sokszor kívánjuk, hogy bárcsak jönne varázsütésre egy megoldás, ami minden problémán átsegít. De néha épp ezek a gondok és a küzdelmeink kényszerítenek bennünket arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, időközben pedig jobban megismerjük magunkat, megerősödjünk, és meglássuk az életben az igazán értékes dolgokat. Így pedig új szemmel tekinthetünk a világra. James Norbury

Én szerelemre, ő rangra vadászik, S elhagyja otthonát, hogy majd diszére Váljék. William Shakespeare

Távolról minden élet egyformának tûnik. Mindannyian lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak nevezünk.

A férfiak egyszerû lények, (...) muszáj manipulálni őket, hogy azt tegyék, ami a legjobb nekik.

Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.

Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog, és mégis belesétálunk. Persze, hisz imádjuk a csapdákat, a veszélyt, a kihívást. Mi nők meg főleg. Mert mi kell nekünk... Csak az, ami nem szokványos. Ami nem egyszerû, ami bonyolult, ami más, mert azt hisszük, hogy majd nekünk egyszerû lesz. Nekünk menni fog. Aha, csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy az elején megéreztük: ez is olyan lesz, mint a többi. De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre... Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat. Végül is. Pofonból tanul az ember. Oravecz Nóra

Kiadtad utamat s utad kiadtam én is. Menj. Maradj. Te érted ezt? A távozó nem el, de feltûnik. Hahó, hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj! Isten hozott! Isten veled! (...) s te tőlem énhozzám szaladsz, előlem is hozzám szaladsz - ki érti ezt? Ki érti azt? Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez? Alighanem. Baranyi Ferenc

A dalszövegírás rendkívül szubjektív mûfaj. Minél őszintébb, eredetibb a szerző látásmódja, annál izgalmasabb lehet, amit leír. Adamis Anna

A kötelességről beszélni könnyû, megfelelni neki annál nehezebb.

Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra, Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra, Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk.

Mennél inkább változik, annál inkább ugyanaz. Alphonse Karr

A házasság nem csak egy papír, hanem szoros szövetség két ember között, ami problémákkal is jár, ezt pedig meg kell oldaniuk a feleknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig sikerül, de törekedni kell a megoldásra. Ha sikerrel járunk, akkor a kapcsolat erősebb lesz, ha pedig nem, akkor véget kell vetni neki az összeférhetetlenség, a kompromisszum hiánya miatt.

Történhet bármi a világban. Lehet kitûnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fûződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban... mindenben. Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt. Ketten. Csitáry-Hock Tamás

Mi, emberek, mindent számításba veszünk, kivéve a halált: alig van olyasvalaki, akinek benne lenne a naptárjában.

Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud. Hermann Hesse