Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket (...) a tûz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt, és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tûzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, (...) és haladnak tovább, előre. Paulo Coelho
-
Megpróbálta simogatni a jégesőt, feleségül venni az árvizet és szakítani a földrengéssel. Nézd, olvasó: így harcolsz a nőért, amikor szeretnéd; ellene, amikor a tiéd; és szeretnél végül megszabadulni tőle, amikor már rég a tiéd. Még egyszer mondom: a nő erősebb nálad, függetlenül attól, milyen szabadságjogai vannak; erősebb, mert te mindig kívánod őt, ő pedig csak időnként téged. Erősebb nálad, mert szebb és igényesebb. Erősebb nálad, mert te gyöngébb vagy nála. Mert ha ütöd, neked fáj; ha bünteted, te szenvedsz; ha elhagyod, te vagy elhagyott; ha boldoggá teszed, ő lesz boldog, és ha boldogtalanná teszed, te leszel boldogtalan. Aszlányi Károly
-
Kurátorok, történészek, galériatulajdonosok, mûkereskedők, ügynökök, aukciósházak és mûgyûjtők láthatatlan hálózata, amely meghatározza, hogy mely mûtárgyak kerülnek kiállításra a múzeumokban, illetve hogy mekkora összeget vagyunk hajlandók kifizetni az egyes mûvekért. Ezek a hálózatok ráadásul nem pusztán azt jelölik ki, hogy mi lógjon a múzeumok falain, de azt a parancsot is tőlük kapjuk, hogy mely mûvekért álljuk sorba, csak hogy láthassuk őket. Barabási Albert-László
-
Aki az igazat akarja tudni, az igazat akarja elmondani, az hátrahagyja az ismert világot (ez magától értetődik), és ezért mások szemében garantáltan nevetségesnek, sőt olykor hülyének fog tûnni; egyáltalán nem valami tiszteletre méltó hősnek. Az jobb, ha megszereti a kudarcait, mert azokból áll össze az út, amely magasabb szintre vezet. Nadya Tolokonnikova
-
Amint egyetlen pillanat a halál, úgy egyetlen pillanat az élet is. Lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy megszûnjön minden hiábavaló félelem. Az új állapotban, félelemmentesen, megkérdezzük magunktól, kik vagyunk. Ha kétségek nélkül élhetnénk, mit tennénk? Ha nyíltszívûek lehetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a csalódástól... ha szerethetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a megbántástól... ha ma átérezhetnénk, hogy édes az élet, anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy fog holnap mindez hiányozni... ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani... igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk? Matt Haig