Téma
Önszeretet idézetek
-
Főleg magunkra gondolunk. Amikor a jövő és a múlt jár a fejünkben, nem annyira a gleccserek olvadása és a harmincéves háború foglalkoztak minket. Minden gondolatunknak van egy középpontja, amelyet "én"-nek hívunk. Amikor önzetlennek hisszük magunkat, akkor is ott van: a gyerekeinkre, a barátainkra, a háziállatainkra, a szüleinkre gondolunk. Roland Paulsen
-
Maga azt kiáltja nekem: "Legyen olyan, mint én; gondoljon, érezzen, beszéljen úgy, mint én." De én nem tudok, kedves. Én olyan vagyok, amilyen vagyok. Olyannak kell elfogadni, amilyennek az Isten teremtett, mert magának is úgy adtam magam, amit én nem bántam meg, nem is akarom visszavenni magamat, mert maga a legdrágább nekem minden emberi lény közül, akit ismerek. Guy de Maupassant
-
Sok mindent megtudott önmagáról - azt például, hogy fontosabb számára a szépség, mint a hírnév, s hogy ha mégis híres akar lenni, ezzel inkább csak Ruth kedvében szeretne járni. Az ő kedvéért vágyódik olyan nagyon hírnévre. Azért akar a világ szemében nagyra nőni (...), hogy a nő, akit szeret, büszke legyen rá és méltónak tartsa önmagához. Jack London
-
Az értékek hierarchiáját szem előtt kell tartanunk - a betevő falat nagyon fontos, a ruha is, de legyen számomra sokkal fontosabb az, aki a ruhában van: a férjem, a gyermekem. Fontos, hogy legyen autóm, de sokkal fontosabb az, hogy az autóval gyakrabban eljuthatok barátaimhoz, idős szüléimhez, hogy gondjukat viseljem. Böjte Csaba
-
Mindenkinek szüksége lenne rá, hogy a múltjába visszatekintve teljes bizonyossággal tudja, hogy volt egy anyja, aki szerette őt mindenestül; még a kakiját meg a pisijét is szerette. Hogy biztos lehessen benne, az anyja pusztán önmagáért szerette, és nem azért, amire képes volt. Enélkül ugyanis azt érzi az ember, hogy nincs joga létezni. Hogy meg sem kellett volna születnie. Nem számít, hogy az önmagáért szeretett emberrel mi történik az életben, hogy mennyire sérül, mert a múlt emlékei mindig elkísérik, és mindig azt érezheti, hogy alapvetően szeretnivaló lény. Ronald David Laing
-
Amit önismeretnek nevezünk, az gyakran valójában önértelmezés. Amikor döntést hozunk valamiről, és valaki esetleg megkérdezi, miért így döntöttünk, igyekszünk minél értelmesebb magyarázatot adni a viselkedésünkre. Ezt annyira gyorsan és olyan könnyedén tesszük, hogy úgy tûnik, mintha tudnánk a választ a kérdésre. És mivel ez egy értelmezés, néha persze hibázunk. Ugyanúgy hibázunk, mint amikor más emberek viselkedését próbáljuk értelmezni. Szóval vigyázz, amikor arról kérdezel valakit, miért csinál valamit, mert ha az iránt érdeklődsz, miért támogat egy ügyet, vagy miért ragaszkodik a munkahelyéhez, vagy miért nem lép ki a párkapcsolatából, akkor igazából egy olyan véleményt formálsz az illetőben, ami nem volt meg benne, mielőtt te neki szegezted a "miért" kérdést.