Téma
Opera idézetek
-
Az olvasó mindig csak annyi kultúrát vesz magába az írói mûből, amennyit az ő kultúrája megbír, a saját bárdolatlan felfogásához alacsonyítja a mûremeket. (...) Visszaél azzal a ténnyel, hogy ismeri a betûket; azt hiszi, tud már olvasni is. Tulajdonképpen nem is volna szabad megtanítani olvasni csak azt, akiben megvan az a képesség, hogy igazán bele tudjon hatolni egy szép mû lényegébe. Schöpflin Aladár
-
Amikor olyan sok ember meghal, nem érdekes a mûvészet. Tévednek. Mert pontosan ezért harcolunk a kultúráért, hogy megmaradjon nekünk. Hiába irtanak ki generációkat, hiába égetik fel az otthonukat, a városok újra benépesülnek. Ám ha elpusztítják a mûkincseiket, a történelmüket, az sajnos örökre elvész. Csupán hamu marad.
-
Van egy közkeletû félreértése az észlelésnek, miszerint csak csetlünk-botlunk a világban, és passzívan befogadjuk az érzékszerveink közvetítette információkat, akár egy videokamera. Valójában már jó ideje tudjuk, hogy az észlelés sokkal összetettebb vagy kreatívabb folyamat. A teremtő agy állandóan jóslatokat állít elő arról, mi fog történni, amelyek a korábbi tapasztalatainkon alapulnak. Amiről azt hisszük, hogy látjuk vagy halljuk, az nemcsak az érzékszerveinktől kapott információkból származik, hanem ebből a teremtő, jósló folyamatból is. (...) Amikor nagyobb az észlelési bizonytalanság, amikor több zaj van a rendszerben, akkor jobban függünk az előzetes hiteinktől, hogy kiegyenlítsük a bizonytalanságot. (...) A hallucinációk és téveszmék történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk, hogy jobban előrejelezhessük, mi vár ránk legközelebb.
-
A tévéhez antenna és adás kell, ám néha rossz az adás. Nem tudjuk, miért, de olykor egyszerûen nem mûködik. Ugyanígy van, amikor imádkozunk. Isten olykor erős, világos jelet küld nekünk. Jól átjön. Érezzük az összeköttetést, rá vagyunk hangolódva, közvetlen a kapcsolatunk. Máskor viszont legfeljebb annyit mondhatunk: "Nem megy, de legalább megpróbáltam."
-
Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor istenítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a Magyar hazai borból és a mûveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság. Márai Sándor