Téma
Öregedés idézetek
-
Az öregek pont annyit érnek, mint bárki más, még ha összemennek is. Ugyanúgy éreznek, mint maguk, vagy én, és néha jobban szenvednek tőle, mint mi, mert már nem tudnak megállni a saját lábukon. De megtámadja őket a természet, ami szemét egy alak lehet, és takarékon sütögeti őket. Nálunk ez még rohadtabb, mint a természetben, mivel akkor is tilos elküretelni az öregeket, amikor a természet fojtogatja őket, hogy már a szemük is kiguvad bele. Émile Ajar
-
Tudod, mit kéne? Olyan huszonöt éves korig eljutni, és megállni abban az életkorban. Ott már minden oké, jönnek a csajok, nem vagy már taknyos, de még tata sem, senki sem szólhat rád, ha van pénzed, oda mész, ahová akarsz. Nem fáj semmid, nincs semmi bajod. De az a baj, hogy nem lehet megmaradni egyetlen életkorban sem. Valamiért ez az idő folyamatosan telik. Hartay Csaba
-
A párok, ahogy öregszenek, egyre kevésbé hallják meg egymás szavát? Állítólag a férfiak elveszítik azon képességüket, hogy meghallják a magas hangokat és a nők pedig a mélyet. Azt hiszem, így hatástalanítják egymást. Szerintem a természet így oldja meg, hogy a párok együtt öregedhetnek meg anélkül, hogy megölnék egymást.
-
A pubertáskor (...) feladata az, hogy a kulturális magatartásnormák egyébként kissé merev átörökítését némileg rugalmasabbá tegye; le kell dobnia merev "rákpáncélját", hogy nőni tudjon. Az öröklött kultúra szilárd szerkezetének újjáépítéséért is a szabadság bizonyos fokú elvesztésével kell fizetni, mert a minden átépítéshez szükséges bontás és az újbóli felépítés között szükségszerûen egy támasz és védelem nélküli időszak van, mind a vedlő rák, mind a pubertáskorban levő ember esetében. Konrad Lorenz
-
Eljön az idő, mikor egyikünk sem lesz már. Volt élet az ember előtt, és lesz utána is, akár holnap, akár egymillió év múlva. És akkor nem lesz, aki emlékezzen Kleopátrára, Muhammad Alira vagy Mozartra, nem hogy pont miránk. A feledés törvényszerû, és ha ez ijesztő, tegyél rá magasról, hidd el, mindenki ez csinálja.
-
Telik-múlik az idő, átgázol rajtunk, és ezért öregszünk. Száz év múlva a földben fekszünk, csak csontok maradnak belőlünk, meg talán egy titáncsavar, amit a fogorvos ültetett be a felső fogínyünkbe, hogy a pótlás a helyén maradjon. Az ember nem olyan tartós, mint a titán, és a története így foglalható össze: ami a szívben lakozik, ami a csontokban és a vérben lakozik, meg egy kézmozdulat egy októberi este. Jón Kalman Stefánsson