Téma
Örökkévalóság idézetek
-
A klasszikus totalitárius elmében az a kétségbeejtő, hogy hiába sérültek a fogaskerekek, mindegyiknek a kerületén van olyan ív, ahol minden fog tökéletes, ahol minden simán gördül. Ezért olyan, mint a pokolbéli kakukkos óra - tökéletesen mutatja az időt nyolc percen és huszonhárom másodpercen át, aztán előreugrik tizennégy percet, tökéletesen mutatja az időt hat másodpercig, előreugrik két másodpercet, tökéletesen mutatja az időt két órán és egy másodpercen át, aztán előreugrik egy évet. A hiányzó fogak az egyszerû, nyilvánvaló igazságok, azok az igazságok, amelyek legtöbbször még egy tízéves gyermeknek is elérhetőek és érthetőek. Kurt Vonnegut
-
Klasszikus esete a századokon át újra meg újra, idő előtt elszakított szerelmeseknek! Nem csoda, hogy érdeklem, mégiscsak én léptem le folyton, mint valami élő, lélegző tiltott gyümölcs! Örökké szûznek kell maradnom? Néhány évente el kell majd tûnnöm, hogy ne szûnjön az érdeklődése? Beleragadunk az örökkévalóságba, és abban a percben, hogy a "dolog" megtörténik, csak idő kérdése, hogy megérkezzen a vonata Unalom Citybe, és felszálljon rá, tovább élvezni az életet? Alyson Noel
-
Meg akartam halni. Nem, ez így nem egészen pontos. Nem akartam meghalni, csak nem akartam élni. A halál megrémített. És csak az halhat meg, aki él. Megszámlálhatatlanul több az olyan ember, aki soha nem is élt. Én is olyan akartam lenni. A klasszikus kívánság: bárcsak soha meg sem születtem volna. Bárcsak a háromszázmillió sperma között lettem volna, amelyiknek nem sikerült. Matt Haig
-
Mi vajon az a biológiai entitás, ami évmilliárdnyi időt nem kímélve végigpörgette az élet folyamát, melynek csúcspontján az anyag - az emberi tudat által - eszméletre ébredt, hogy megvizsgálja önmagát? A test biztosan nem, hiszen az egy halandó porhüvely csupán, ez a valami viszont az öröklétet "tûzte ki célul". Egy szenvtelen információcsomagról van szó, melynek kódját a DNS őrzi. Boldogkői Zsolt