Ősz idézetek

Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sohse látlak. Guillaume Apollinaire

Semmi sem állandó. Még a Mona Lisa is kifakul. Chuck Palahniuk

Ah, menjetek azon halavány levelû fa alól, gyermekek; ennek hervatag levelei fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban, s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának halvány homlokára. Jókai Mór

Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyû fényt vont a szirmára.

Hová lesz minden amim van a tövekben elapadnak a nedvek talán nem is vagy csupán kereslek.

Cédrus szeretnék lenni csak A házikód előtt Picinyke cédrus-ág Az ág egy levele A levél árnya csak Az árny mely hûset ad Hogy homlokodra hulljak Egy kósza pillanatra. Ivan Goll

Nem sokat hiszek az emberi eskükben és fogadkozásokban: az emberi szavak könnyebben repülnek, mint az ökörnyál ősszel. Márai Sándor

Nem a palotáknak fényes gyertyaszála Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága. Petőfi Sándor

A kirakatrendezés mûvészete még gyerekcipőben jár, öregem - kimondottan gyerekcipőben. Az egész csupa egyensúly és merevség, mint valami vacak egyiptomi festmény. Semmi életöröm, kimondottan semmi életöröm! Konvencionális az egész. Egy kirakatnak meg kell fognia az embereket, nyakon kell ragadnia őket, mikor elmennek előtte. Hiszen ez az egyetlen célja. Nyakon ragadni! Herbert George Wells

Volt tavasz nincs tavasz Rozsdás ősz már csak az Volt anyám nincs anyám Elmúlik minden ám. Iluh István

Hulljatok levelek, Sûrûn az utamra, Hogy ne tudja rózsám, Merre ment galambja.

A régi levelek kiszolgáltak, elhasználódtak, és a rovarok kilyuggatták őket. Mielőtt a fák megválnának tőlük, beléjük ömlesztik a szemetüket - vagy úgy is mondhatnánk, elvégzik a nagydolgukat. Ha ezzel megvannak, akkor egy elválasztó réteget alkotnak, majd a legközelebbi szélfuvallattal elhullatják. A zörgő levélhalom, amely immár vastag rétegben borítja a talajt, és amelyen olyan élvezetes nagy robajjal áttrappolni, lényegében véve nem más, mint a fák vécépapírja. Peter Wohlleben

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Petőfi Sándor

A szakadatlan aratástól kopár lesz a mező. Publius Naso Ovidius

Életem: zöldellő kertben monokrómban fényképezni a ruhacsipeszt.

Ha leszaggatod a virág szirmait, nem szedted össze szépségét is. Rabindranath Tagore

Miért nem kell senkinek az igazság? Mért gyûlölik? Ma is, egy nő mivel jön? Zöld barackot kapott."Addig örüljön" mondom neki, "amíg zöld. Amit ott lát a ládában - lángfoltos-sárga, nedvdús, olyan hibátlan, mintha festve volna - ma még csak egy szeplő van rajta - holnap? A fél gyümölcs rozsdás, halott üveghús. Dobhatja ki. (...) Mint ahogyan a nyár ahogy jön, már megy is." Én nem tudom, mért rám néznek így. Nem én hoztam a törvényt. Én csak elfogadom: ez a szabály. Rakovszky Zsuzsa

Az ózonpajzs lyukas. A szénmonoxid szunyogfelhő-lepel alatt kimérten izzik kevés időnk, kiszáradt, lázas szájként reped a földfelszín fakón. A gabonaövezet csúszik észak felé, a búzatáblák helyét gyapot hódítja el rendre. A sarki jég homályos tömbje mállik, duzzasztja a vizet, a túlkelt óceán a partra árad... Majd akkor, ott! Szeles szállásainkon, étlen, mi, egynéhány túlélők, a szabvány szenvedésben mind egyformák leszünk. Igen, majd nemsokára. Rakovszky Zsuzsa

Te, ki a nyárnak oly szép véget adsz, Hogy a mezőkön sárguló haraszt Észre sem veszi, miként múlik el Szelíd halálban ott a többivel: Jakab Ödön

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalú jelen. Tóth Árpád