Ősz idézetek

A járókelők ábrázatán néma homály borong. Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi nem illatoz. A tündér szerencse kukáról kukára jár. Erdős Virág

Tényleg szép szemeid vannak. Mint a galagonyabokor gyümölcse a szélben lengedezve. De... egyik madár sem enne belőle. Nem édes vagy keserû. Még mérgező sem. Semmit sem tud nyújtani. Teljesen hasztalan, üres gyümölcs. Senki sem bajlódik azzal, hogy felvegye, egyedül hagyják elfonnyadni, elrohadni. Majd meghalni.

Miközben alszol, én az esőben állok, és nézem, ahogy a cseppek a hajamról az arcodra hullanak, és te mintha mosolyognál álmodban, de mégis néma vagy. Tisza Kata

Így siratjuk a régi jó Időket, szegény, vén banyák, Kuporgva, egy-egy rongycsomó, A gyatra tûznél, mit a fák Kérge s a rőzse ingyen ád... Kora tûz korán ellobog - Szépek voltunk és ostobák! Férfi s nő: ez a sorsotok. Francois Villon

Mikor elutazol, egy szót se szólok én, De a szép nyár után, ha jön az ősz mogorván, És nem leszel velem, ó selypítő Madonnám, Ott sírok, mint az eb majd ajtód küszöbén. Mikor elutazol, egy szót se szólok én. Guillaume Apollinaire

Néha még a természet is formalista: miközben szép nőket teremt, megfeledkezik a tartalomról.

Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt. Marc Lévy

Elült a por, a napnak már csak vörös emléke hunyorgott az ég alján, de a kertek öreg fái alatt (...), a nádas árnyán, puha, nagy kazlak mellett ott osont már a Sötétség kisebbik szolgája, a Szürkület. Fekete István

Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyû megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Potsdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképûség emlékmûvei. Charlie Chaplin

Ha nem jönne el az ősz, később a tavasz sem köszönthetne be. Tove Jansson

Figyelj csak a tücsök dalára, ha hangosan csattog az őszi éjben, azt sírja, hogy majd meghal nemsokára. Masaoka Shiki

Ej, mind festmények vagytok kinn az utcán, Otthon: kereplők - vadmacskák a konyhán, Támadó szentek, sértett ördögök, Játékos-léha gazdasszonyok, De pompásan gazdálkodtok - az ágyban. William Shakespeare

Fut az őz az őszi kertben, Rigó rikolt, jaj be kár! Zúzmara sincs, szél se lebben, Mégis elfutott a nyár!

Te vagy a második bőröm nyaraim - teleim - őszöm Kikelet átkelni érted S e veszteség csodaszép, érzed? Maggie Stiefvater

A legutoljára szirmot bontó virágok állják legjobban az őszi fagyokat.

Nincs tervem, de ennek a folyónak sincs terve. Biztos nem gondolkozik azon, hogy honnan is jött, vagy hová tart, hanem halad az útján. Lehet, hogy mi is tanulhatnánk valamit a folyótól.

Sötétlik a hegy, megfosztotta pírjától az őszi lombot. Josza Buszon

Az erdőt nem lájkolom, az egész sráckorom, Ó, hadd töltsem gép előtt! - kérem én. Nekünk a mező csak unalmas, lapos, Lábunk inkább az aszfalton tapos, Mit számít pár fenyő, az őz és nyúl is várhat, Az infravörös egér, az aztán az állat!

A gyom csak nőtt, erős lett, és nagy, kiszívott a paradicsomból mindent, amit csak tudott. Dicsérte és dicsérte, hogy milyen csodálatos, erős és szép, de közben a lelke mélyén nem értette, hogy rajta miért nem piroslik már a termés, hol van az ő zamatos, piros paradicsomja?! Telt az idő, a paradicsomot fojtogatta a gyom, a levelei sárgulni kezdtek, nagy volt a felelősség, neki kellett táplálnia ezt a szegény gyomot, akit sajnált az a szerencsétlen, hogy nem tud termést nevelni. Aztán a gyom kezdett megváltozni. Elkezdte mondogatni, hogy egy kicsit sápadt vagy, te paradicsom, de hát nem is csodálom. Mondtam már, hogy nem így kellene a leveledet forgatni, hanem pont a másik irányba. De feleslegesen beszélek... Nem mondod komolyan, hogy nem látod, hogy az egyik termésed alul barna? Hiába mondom én neked, meg sem hallod, hogy sápadtabb vagy a kelleténél? Talán gyenge vagy, és nem bírod el a terméseid súlyát? Micsoda egy szánalmas, gyenge növény vagy te, paradicsom! Még azt a három szemet sem tudtad pirossá érlelni, ami rajtad csüng. Na jó, nekem egy sincs, de nézd, úgy tekeredem rád, hogy az emberek az fogják hinni, hogy én érlelem a terméseket, az enyémek, én vagyok szép és csodálatos, az én leveleim a legzöldebbek a világon! És a paradicsom egyre csak száradt, hiába locsolták. Mert nem kapott napfényt többé, nem kapott vizet többé, nem kapott szeretetet többé. Csak kritikát kapott, lesajnálást és utálkozást. Péterfy-Novák Éva

Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sohse látlak. Guillaume Apollinaire