Téma
Pillanat idézetek
-
Gyöngéd kézzel végigsimította a követ, kitapintva rejtett hajlatait, vonalait. Egy éve van már itt, és most először érinthet fehér szobormárványt! - Mi ez a különös érzés bennem? - kérdezte egész testében remegve. A tejfehér márványt elevennek látta, nem is kételkedett benne, hogy lélegzik, él, érez és - ítél. Nem szabad megcsalnia várakozásában! Félelem nélkül, de mély tisztelettel közeledett hozzá. Mi ez a különös érzés?... Szerelem - felelte egy hang, belül a lelkében. Nem döbbent meg, nem is csodálkozott, tudta, hogy igaz. És most már csak az volt halálosan fontos, hogy szerelme ne maradjon viszonzatlan. Igen - a márvány az élete és végzete. Csak most, ebben a pillanatban, amikor gyöngéd, szerető kézzel végigsimította a fehér követ, csak most támadt egészen életre ő maga. Kisfiú kora óta fehér márványszobrokat akar faragni - többet nem kíván, kevesebbel nem éri be.
-
A feltûnésre nem a "tapasztalt hírességek" vágynak, hanem a hirtelen feltûnt percemberek, akik az ismeretlenségből jönnek, és általában oda is térnek vissza. Legbelül valószínûleg ők is tudják, csak rövid idejük van arra, hogy kiélvezzék a népszerûséggel járó előnyöket, ezért amikor lehetőségük adódik, a lehető legnagyobb közönség előtt produkálják magukat. Kordos Szabolcs
-
Eljön majd az a nap, amikor kevés lesz a vonzalom. Amikor nem lesz elég az, hogy van szikra. Nem fog érdekelni. Nem fogsz hinni neki, mert jól tudod, hogy szikrák lehetnek, de amilyen hirtelen jönnek, olyan hirtelen el is tûnhetnek. Megtanulsz mélyen a dolgok mögé nézni, józanul ítélkezni és nem hinni a varázslatnak. Lesz varázslat, de másképp. Az igazi varázslat a mélységből jön, nem a pillanatból - vagy ha mégis, az csak ideiglenes. Nem tart örökké. Oravecz Nóra