Téma
Randevú idézetek
-
Nagyon gyakran megtörténik, ha az ember szerencsés, és rátalál valakire, mondjuk én férfi egy nőre, vagy te nő egy férfira, vagy nő nőre, vagy férfi férfira, aki valóban szereti - akkor lehet, hogy az első élmény abban a pillanatban, amikor rájövök, hogy most valakivel vagyok, aki tényleg szeret, a zokogás lesz. És a másiknak el kell fogadnia, hogy nem is tudja, hogy miért zokogok, de abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy hazaértem, vagy végre kaptam valamit, ami eddig nekem még soha nem volt, akkor az első élmény a zokogás. Ha ezt a párom el tudja viselni, akkor minden rendben van. Ha nem, akkor baj van. Feldmár András
-
Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden - a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig - olyan újszerûen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem. Nicholas Sparks
-
Két egymást szerető ember együttléte alatt kialakul egyfajta koreográfia. Lehet, hogy észre sem veszik, de a testük egymásra hangolódik: egy nyakcirógatás, egy simítás a hajon. Egy gyors csók után levegővétel, majd egy hosszabb csók, mialatt a férfi keze a blúz alá nyúl. Létezik egyfajta menetrend, megszokott rutin, de nem a szó "unalmas" értelmében. Egyszerûen arról van szó, hogy mindketten megtanulják a másikat, egymáshoz alkalmazkodnak, és ezért történik, hogy amikor hosszú ideig egy és ugyanaz a partner, a fogak nem koccannak össze, az orrok és a könyökök nem ütköznek. Jodi Lynn Picoult
-
Másféle megrázkódtatást ajándékozott nekünk a szerelem. Kapcsolatunk kezdete óta elképesztő mélységeket és magasságokat jártunk-röpültünk be. Ezek minden hangulatát szerettem, és bármelyik mellett megállapodtam volna, ám ugyanolyan mámorosan szárnyaltam át a következő stációba, mikor annak ideje elérkezett. Vavyan Fable
-
A lány imádta ezt az eleinte-állapotot, a randevúzgatást, a mélységes szempillantásokat, amikor elmesélik egymásnak a gyerekkorukat, sokat járnak moziba és színházba. Imádta a hatalmas sétákat, az első csókokat, az első közös ébredést. Aztán mindig kicsit unatkozni kezdett. Már nem volt olyan fontos, hogy megmutassa a régi babáit, a tablóképeit, sem az, hogy elmesélje, mi történt aznap a munkahelyén. Egy ponton túl észrevette, hogy a randevúzgatással járó összes mindenfélét éppúgy unja, mint a munkáját, hiszen éppen ugyanazokat a sablonokat játssza újra meg újra. Karafiáth Orsolya