Téma
Sebezhetőség idézetek
-
Minél nagyobb terhelés alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér mûködésmóddal próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és gyûlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek. Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket, akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes megbocsátani. Pál Ferenc
-
Mekkora erőfeszítés, koncentráció, lemondás, mennyi konokság, hit, eszelősség kell ahhoz, hogy felülemelkedj a vegetáción, a testi lüktetésen, égésen, habzsoláson, azon a szinten, amelyiken az anyagok átfolynak, átpréselődnek, átalakulnak benned, s a világmindenség látható, érzékelhető, kiszolgáltatott részévé lesznek, s mekkora fölény, hogy kívülről is képes légy, hogy legalább, hogy legalább megpróbáld kívülről és felülről nézni, megvizsgálni, elfogadni magadat, mi több, az egészet, ami úgy tûnik, nélküled is létezik, mûködik, változik, átalakul egyik formából a másikba, de amibe úgy érzed, mégis beleavatkozhatsz, sőt, hajlamos vagy azt hinni, hogy másképpen történik, ha beleavatkozol. Ki vagy te? Bertók László
-
Megközelíteni egy másik embert nem csak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor "őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit - ez a szeretet. És ehhez le kell győzni (...) azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna. Müller Péter
-
Éppen azzal bizonyítod, hogy szereted a másikat, ha el tudod engedni, és megbízol benne. És ez nem lerázás. Ha szembe mersz nézni magaddal, a félelmeiddel, és le tudod győzni őket, ha képes vagy arra, hogy őszintén feltárd a másik legtitkosabb vágyát, és azt is meg tudod adni neki, csak akkor mondhatod, hogy szereted a másikat. A féltékenység az, amikor a test akar gondolkodni és nem a lélek. Tokaji Zsolt
-
A bûnnek megvan az a nagy előnye, hogy állandóan foglalkoztatja az embert. Harcol vele, rossznak tartja, hibát talál benne, de nem tud tőle szabadulni. A bûnnel szemben nem tudunk közömbösek maradni. Pedig az lenne előle az egyetlen menekvés. Ellenkezőleg, jobban érdekel, mint az erény, melyet díszes vitrinbe zártunk, s csak a vendégeknek mutogatunk. G. Hajnóczy Rózsa
-
A lányok lelke - akár a vadállatoké - erős és bölcs, de egyben gyanakvó is. Időre és nyugalomra van szüksége, hogy megmutatkozzon. Mihelyt egy lány rátalál a lelkére, már lesz muníciója, hogy szembenézzen az élet nagy kérdéseivel, hogy megválassza partnereit, barátait, döntsön életpályájáról. Ha egy lány ismeri a saját lelkét - még ha érzékeny kislány is -, lesz benne elég erő ahhoz, hogy ne egykönnyen befolyásolják nemtörődöm fiúk és hamis barátok. Lojális lesz és kemény, meg fogja védeni azokat, akik a környezetében vannak - és önmagát is. Steve Biddulph
-
Sokféle erő létezik, amelyből meríthetünk. Néha rá kell találnunk önmagunkban a rugalmas ellenálló képességre, amely segít továbblépni. Ez nem mindig a fizikai értelemben vett erőről szól. Nézd meg, hogyan reagál az oroszlán a gyengéd érintésemre. Nem támad, mert nem lát bennem fenyegetést. Érzi, hogy nyugodt és erős vagyok, és ezért ő is nyugodtnak és erősnek érzi magát.
-
Föltámad a növény, mely elhervadt levelében, de él gyökerében; föltámad az ember, ki elhervad testében, de él lelkében; föltámad az erkölcsi halott, ki elhervad érzékiségében, de él a nemesről, jóról vallott meggyőződésében; föltámad a nemzet, melyet elfonnyasztott az érzéketlenség, elhervasztott a belső romlás, de amely még él erkölcsi erejének mélyre eresztett gyökereiben, él nagylelkû s romlatlan fiainak ki választottjaiban. Prohászka Ottokár
-
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyû, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved. Vida Gábor
-
Az ember a törékeny, csetebota részét nem szereti mutogatni, inkább felveszem a humor és a lazaság jelmezét. Létezik egy védett arcom. Az elesettségemet, a félelmeimet, a vívódásaimat igyekszem a négy fal között, csak a nagyon közeli hozzátartozóimnak megmutatni. Szerintem ez az emberek nagy részénél így van. Mucsi Zoltán