Téma
Születésnap idézetek
-
A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...). Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el. Rafael Ábalos
-
Van konfliktus, aminek egyszerûen nincs megoldása. Holtpont, ahonnan nem lehet tovább lépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Míg élek, sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad, de tanultam belőle. (...) Ha nem adok meg mindent, akkor nem szabad találkoznom olyan nővel, aki nem elégszik meg azzal, ami kevesebb az egésznél. Galgóczi Erzsébet
-
A tökéletes pillanat úgy elrohan, mint egy álom, A szemem már lezárom, mikor izgatottan várom, Mikor tudom, hogy ez véget ér, hiszen csak egy pillanat, Nem is reménykedem benne, hogy majd végleg így marad. Ezért aztán egyedül, úgy, hogy nem zavar meg senki Eljátszom, hogy megszûnik a világ, nekem ennyi. Children of Distance
-
A barátnők csak arra jók, hogy csalódást és keserûséget okozzanak az embernek. Kislánykorában volt egyszer egy barátnője (...), most végezte a harmadik gimnáziumot, ott laknak velük egy házban, de olyan messze van tőle, mint a hold. Vagy még annál is messzebb. Mert lehet, hogy a hold és a föld hamarosan összeköttetésbe kerül egymással, amióta a sok szputnyikot (...) küldözgetik felé. De Som Gizi és ő sohasem találnak többé kapcsolatot.
-
Az emberélet nagyszerût igér: mily szép a nappal, és mily nagy az éj! S mi, bár becéznek édeni hatalmak, alig örvendünk a királyi napnak: zavaros harcba sodródik az ember most magával, aztán a környezettel: senkinek sem juthat igazi társ, komor kívül a belső ragyogás, ragyogó arc alól a bú kiüt, az üdv előttünk - s nem látjuk, hogy üdv. Johann Wolfgang von Goethe