Téma
Titok idézetek
-
A sirály nagyon okos. Gyanakvó és okos, mint a varjú. Ezért olyan nehéz fényképezni - meg gyûrûzni is. A legtöbb fotón oldalról látható, vagy repülés közben: szemből szinte soha. Ha belenéz az objektívba, rögtön felröppen, nem viseli el. Olyan az neki, mintha egy nagy szem szegeződne rá. Tóth Krisztina
-
Mindig vannak rések, amelyeket ki kell töltenünk, és aranyrögök, amelyek a földön hevernek, és arra várnak, hogy valaki felszedegesse őket. Néha ez azzal jár, hogy ki kell kukkantanod az íróasztalod mögül, az épületen túlra, ki az utcára, a sarokra. De az aranyrögök ott vannak, csak fel kell szedegetni. Tina Seelig
-
A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Az egyiknek előszava van, a másiknak utószava. De miért nincs egyiknek sem közbeszava? Az világos, hogy az írónak legalább egyszer egy könyv folyamán tisztáznia kell szándékait, céljait, okait. Honnan hová tart? Miért? Kinek? Hogyan? De - úgy hiszem - az előszóban ez még túl korai. Az olvasó azt gondolhatja: "No lám, még el sem kezdte, de máris magyarázkodik, ebből semmi jó nem fog kisülni." Az utószóban pedig már túl késő, a befogadó ekkor már csak legyint: "Most már mondhatsz, amit akarsz, írókám! Mit számít? Túl vagyunk mi már ezen, ennek így semmi értelme." Legjobb tehát pontosan a könyv kellős közepére tenni ezt a részt, s így közbeszót alkalmazni. Cserna-Szabó András
-
Talán nincs is kellemetlenebb érzés, mint amikor a titkunkról faggatnak minket, de vajon milyen gyakori ez az élmény a valóságban? Soha nem kérdeztem meg nyíltan a barátaimat, még a legjobb barátaimat sem arról, hogy csalták-e meg valaha a partnerüket, volt-e abortuszuk, bántalmazták-e őket gyerekkorukban és hasonlók. Vagyis a titkainkat firtató kérdések a való életben ritkábban fordulnak elő, mint legrosszabb rémálmainkban, vagy például a pszichológiai kísérletekben, ha már itt tartunk. Michael Slepian
-
Volt Bem apónak egy tisztje, aki sértőnek érezte, hogy a vezére nem avatja be titkos terveibe, s négyszemközt szemrehányást tett neki bizalmatlansága miatt. Bem apó körülnézett a szobában, becsukta az ablakot, s suttogva kérdezte a tiszttől: "Tud Ön titkot tartani?" A tiszt arca fölragyogott, mellét kidüllesztette a megtiszteltetés öröme, úgy felelt: "Igenis, tábornok úr!" Bem apó elégedetten bólintott a válaszra, és a tiszt fülébe súgta: "Én is..."