Téma
Univerzum idézetek
-
Többé-kevésbé mi - te is, én is - vagyunk felelősek a szegénységért, a háborúkért, a bûnözésért, a gyerekek megbecstelenítéséért és a sok-sok ezer autóbalesetért. Miért te és én? Mert a fák, a sziklák, a felhők és a nyulak stb. nem okoznak sem háborút, sem válást. Az emberi viselkedést leginkább maga az ember irányítja.
-
Ezekben a kis házakban keményszívû, keménykezû emberek laknak. Tenyerüket kérgessé edzette a munka. Szívük is kemény, de mégis meleg. Ha megszeretik, barátjuk lesz, ha gyengének találják, távoznia kell. (...) Ez a kis társadalom ugyanúgy kiveti magából a rosszat, mint a forró must a seprûjét, mindaddig, amíg patinás zamata nem lesz.
-
Mindenkit meg lehet vezetni, be lehet csapni, csak egyvalakit ne csapjunk be soha. Saját magunkat. Ha már így is, úgy is oda kell adnunk valaminket - kezdve gyermekkori álmainkkal és naivságunkkal -, legalább a józanságunk maradjon meg. A józanság is nagy ajándék, tekintve, hogy legfontosabb értékeink úgyis elvesznek menet közben. Engem nagyon korán megtanítottak arra, hogyan viseljem el a rengeteg fájdalmat. Szó szerint belém verték, hogy ne vegyek tudomást róla. Mindezzel csupán az volt a gond, hogy elpusztult vele sok más, értékes érzésem is. Mint a boldogság vagy a lelkiismeret. Ha nincs fájdalom, nem igazán érzek mást sem. Bûntudatot sem.