Téma
Végtelen idézetek
-
Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerûen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva a végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsûrûsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az Univerzum népessége, maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei. Douglas Adams
-
Milyen gyönyörû: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.
-
A Mindenható végtelen bölcsessége mérhetetlen jóságával párosulva azt eredményezte, hogy mindent összevetve nem lehetséges jobb annál, mint amit Isten létrehozott. Olyannyira, hogy minden tökéletes harmóniában, s a legszebb összhangban áll egymással... Ebből kifolyólag valahányszor valami kifogásolhatónak tûnik Isten mûveiben, úgy kell ítélnünk, hogy nincs bennünk elég ismeret a dologgal kapcsolatban, egy bölcs azonban, aki megértené, úgy ítélne, hogy kívánni sem lehet jobbat. Gottfried Wilhelm Leibniz
-
A kinyilatkoztatás eszméjét nem könnyû elgondolni. Hogy Istennek fel kell fednie magát az emberiség előtt, ez egyesek számára hihetetlennek tûnhet. Kinyilatkoztatás nélkül, isteni tanítás és útmutatás nélkül az ember szélfútta falevél, sötétben tapogatózó vak. Hogyan találhatnánk el Istenhez az ő útbaigazítása nélkül? (...) Nincs létra, melyen az emberi elme Isten elméjének a végtelenségéhez felemelkedhet. Nincs híd, amely a végtelenbe átívelne. Nincs mód számunkra közel férkőzni hozzá. Lényét fürkésznünk - reménytelen. Következésképp, ha Õ maga fel nem tárná előttünk, magunktól sohasem fejthetnénk meg gondolatait. John R. W. Stott
-
Annál csodálatosabb azért nincs, mint az, hogy két ember, aki soha nem látta egymást, nem is fogja soha többet, azt se tudja egymásról, hogy ki lehet, mi lehet, melyik isten ege alá való - azért, ha véletlen csak egy szempillantásra összetalálkozik, annyira meg tudja egyik a másikat szúrni, hogy nem lehet azt többet elfelejteni. Móricz Zsigmond