Téma
Véletlen idézetek
-
Élettörténetünk úgy csordogál, mint a regény fejezetei. Ahogyan a regények, úgy az életünk fontos momentumai sem kötődnek a kerek számokhoz. Furcsa is lenne, ha egy könyvet az oldalszámok alapján értékelnénk: "A 160-as oldalak szuperizgik voltak, de a 170-esek egy kicsit ellaposodtak". Mégis, amikor az emberek közelednek a kerek születésnapjukhoz, valami feltámad bennük, ami megváltoztatja a viselkedésüket. Daniel H. Pink
-
Egy nagyobb horderejû dolog jó néhány ember életére lehet hatással. Ugyanakkor egy kis dolog is rengeteg ember életét változtathatja meg. Mindegy, milyen jelentőségû dologról van szó, egy egész sor ember életére lehet hatással. Ezek a történések hoznak össze minket. Végtére is, ugyanolyan fából faragtak mindnyájunkat. Amikor történik valami, megszólal bennünk egy hang és összeköt minket egy adott helyzettel, a többiekkel. Olyanok vagyunk, mint a karácsonyfaizzók, a kis égők ugyanazon a vezetéken függnek, amely bárhogy kacskaringózik a fán, az égők egyszerre gyúlnak ki. Ha valamelyiknek halványul a fénye, ha nem alszik ki, a többi ugyanolyan erősen világít. Cecelia Ahern
-
Az ember valahogy természeténél fogva arra van kódolva, hogy a világban tapasztalható jelenségeket ellentétpárokban lássa: kelet és nyugat, Mars és Vénusz, logika és érzelem, bal és jobb. Az élet legtöbb területén azonban általában nem kell valamelyik oldalra állnunk, sőt sokszor veszélyes, ha mégis megtesszük. Daniel H. Pink
-
A gének lehetőségek. Információk. Domináns módon ránk kényszeríthetnek dolgokat, vagy lehetőségeket kínálhatnak föl. Mindenekelőtt azonban: tervek. A gének semmire sem képesek, amíg el nem olvassák és fel nem használják őket. Néhány tervvel ezek közül nem tudunk mit kezdeni - ezek arról döntenek, hogy emberek legyünk-e vagy baktériumok. Mások hosszú ideig lappanghatnak (mint az öregségi foltok), megint másokkal rendelkezhetünk ugyan, például nagy mellel, mégsem válnak valósággá. Az egyik embernek szerencséje van, a másiknak nem.
-
Soha senki sem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget; az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuíciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat. Ilyenkor düh, zavar, szomorúság és frusztráció keveredik össze az emberben - valahogy úgy, mint a fehér szemcsék a hógömb belsejében. Évekig eltart, hogy leülepedjen az érzelmi por, de te eközben sem állsz le, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy keresztülláss a viharon. Saul Hudson