Téma
Vezetői idézetek idézetek
-
A szerelmes ember eleven kaptár. Minden sejtjében donognak-dönögnek a méhek, és zúgva-zümmögve a mézet - méz! méz! -, ugyanazt a mézet emlegetik, melyet egyetlen bûvös kehelyről gyûjtenek. Rajongó rajokban köröznek körülötte, sziromról sziromra másznak, bele-belebocsátkoznak, hogy újra ugyanazzal az elédesülő rögeszmével töltekezzünk kaptársejtjeinkben, és lábujjunk hegyétől a fejünk búbjáig ez zsongjon-bizseregjen ugyanazon a lépen, féltésnek-kergetésnek csöppenként pergetett mézet. Határ Győző
-
Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem. Margaret Mitchell