Vihar idézetek

Nézd meg ezt a folyót. A víz egyre csak hömpölyög, nem zavartatva magát olyanoktól, mint az idő. Akár egy végtelen harc.

Nem vagyok futóhomok, melyet bármely széláramlat bármely égtáj felé sodorhat, hanem ember vagyok, ki szülőföldjén helytáll akkor is, ha dacolni kell a zord idők viharaival.

Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán

Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Õ életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek. Paulo Coelho

Az emberi természet ismétli önmagát. Boris Vallejo

Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire

Néha szigetek buknak föl fejünkben, madarak szállnak el fölöttük, új, csodálatos növényzet magvait hullajtják rájuk A gép arcából is csurog verejték, anyák szeméből könny, rólunk a munka olajcsöppjei Lassan így fordul tovább a világ. József Attila

Te vagy az éjjel és az örvény, a kárhozat és a mennyország, mostan lesujtasz, porba lökvén, majd felemelsz újból tehozzád. Kosztolányi Dezső

Az erdő önmagába hal, növekszik, miközben a formák elenyésznek, felfalatnak, újból meghosszabbodnak. Adam Foulds

Kanyarog a hegedû mennyei hangja, csillog a zongora hangja alatta, gitáron égig szalad a nóta, sok kicsi hópihe hozzá a kotta. Szabó T. Anna

Koromfekete szívem van, És egy hurrikán rejtőzik alatta, Mely próbál minket szétválasztani. Mérgezett tollal írok, De a köztünk lévő kémia Az oka az újrakezdésnek. 5 Seconds of Summer

Először tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj, ami egyre hangosabb lett, mintha valamilyen óriási teremtmény jönne lassan egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, és közben hatalmas dobot verne. Ezután felhangzott egy másik dob hangja, mintha egy másik óriás jönne néhány méterrel utána, és mindegyik a saját dobjára figyel, ügyet sem vetve a másik ütemére. Mind erősebb lett a hang, míg végül nemcsak a hallásomat, hanem - úgy rémlett - minden érzékemet eltöltötte, ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben dobog. (...) Visszatartottam magam, mert rájöttem, hogy a dob az én szívem volt, a másik meg az övé. Anne Rice

Olyan átszellemült a hegedû hangja... szinte anyagtalannak tûnik. (...) Anyagtalan és mégis olyan megfogható, hogy azt hinné az ember, térfogata, három dimenziója van, ha nem tudná, hogy ez a csalóka természetû tünemény csupán a levegő változó gyorsaságú periodikus rezgése. Palotai Boris

Mi vagyunk az esőcseppek, amelyekből dühöngő vihar születik. The Witcher c. videojáték

Egyetlen utazó sem kerülheti el, hogy visszásan érezze magát a mély katlanokban, a festők pedig beleborzonganak, ahogy a vászonra viszik a sûrû erdőségeket, melyek rejtélyességét éppúgy érzékeli a lélek, mint a szem. Howard Phillips Lovecraft

Jöjj hozzám, de ne mint folyó, mi készséggel siet, hogy elvesszen a széles óceánban. Úgy jöjj hozzám, ahogyan dagály önti el a partot, csordultig duzzasztva a sekély öblöket csillámló csönddel, míg föld és óceán egybeforr.

Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom! Wass Albert

Öreged ír télen, e lét rideg erő.

Itt az ördög harcol az Istennel, és az emberek szíve a csatatér. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és könny birodalmában derengő árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít, mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, Lelkem Kapitánya. William Ernest Henley