Cserna-Szabó András

Ami összetett, szükségszerûen elpusztul.

A kis megvilágosodás is megvilágosodás. Aki egyetlen dologban tisztán lát, az egyetlen lépéssel közelebb került a nirvánához.

Már réges-régen nem érdekel a politika. Megtanultam, hogy a világ nélkülem is remekül el tud pusztulni.

Szerintem az a fontos, hogy legalább az értse, amit mond, aki mondja. Ha ő érti, az már fél siker.

A kereszténység az ostobák, a hiszékenyek és a tudatlanok vallása, akik túl buták ahhoz, hogy az igazságot és a helyes érvelést felismerjék.

"Ami leesett az asztalról, azt nem szabad fölvenni." Micsoda ostobaság! Az ember éppen attól ember, hogy nem nyugszik bele a véletlen ármánykodásaiba, és a saját kezébe veszi az irányítást.

A bánatról lemondani a legnagyobb balgaság, a szomorúság legközepén ott ül az igazság, amiért élni érdemes.

A törvényeket emberek hozzák, emberi jog tehát áthágni azokat, ha úgy ítéljük, nem a közösség, hanem a törvényhozók érdekei szerint születtek.

A világ úgy van berendezve, hogy egy-két ember diktál mindig az összesnek, és ebből van mindig a galiba. Olyan ez, mintha az elefánt tûrné, hogy az ormánya végén lévő szúnyog mondja meg, mi legyen az ábra. És az emberiség ilyen. Hiába vannak a népek millióan, a vezér meg csak egyedül, mégis a vezér mondja meg, hogy mi legyen a néppel. És nem a nép, hogy mi legyen a vezérrel. És a hülye nép ezt tûri.

A halandónak az életben csak egyszer jár a szerelem, az igazi. De cserébe ez örök, sose múlik el.

Minden elmúlt. Elmúlt a jó és elmúlt a rossz is. Elmúlt a bûn és elmúlt az erény is. Minden elmúlik. (...) Már csak azt kívánom, hogy reggel nekem is keljen fel a nap, és este előlem is bújjon el.

A húr nem lehet se túl feszes, se túl laza. Különben nem tud szép hangot kiadni. A középút a bölcsesség ösvénye, a tobzódás és az önsanyargatás között. Csakis ez vezet a megvilágosodáshoz.

Mindenki saját maga dönti el, akar-e jól élni vagy sem. Ha jól akarsz élni, hagyd figyelmen kívül azokat a dolgokat, amelyek fölött semmi hatalmad nincs. Szarj a győzelemre. Maradj közömbös a fájdalom és az öröm, a szegénység és a gazdagság iránt. Ha így élsz, harmóniába kerülsz a természettel és Istennel. Magaddal. Boldog leszel.

A valóság, amikor megtörténik, még elég kezdetleges állapotban van. Nihil est simul et inventum et perfectum. Vagyis semmi sem tökéletes a feltalálás pillanatában, ahogy Cicero mondta. A történettel is így van. Újra és újra elő kell adni azt, ami megtörtént, hogy mesélés közben szépen lassan minden a helyére kerüljön. Hosszú az út a valóságtól az igazi történetig. Faragni, csiszolni, színezni kell, újra és újra, egészen addig, amíg elnyeri végső formáját. Ha kész, ha tényleg elmondtuk életünk történetét, akkor akár meg is halhatunk.

Mesénk vethet arany árnyat, de soha nem lesz a világ képe, inkább csak hozzá van toldva a világhoz.

Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat.

Van az írásnak egy megtanulható része - ez szinte biztos. De az is biztos, hogy tehetség nélkül senkiből nem lehet egyetlen iskolában sem írót faragni. De ha van tehetség és van szorgalom, akkor lehet tanácsokkal, véleményekkel egyengetni egy ifjú író útját.

A modern kor legmeghatározóbb emberi létélménye: az unalom. Addig csak az arisztokrácia és néhány jobb módú nő unatkozhatott. Az őskori ember, a középkori paraszt vagy az újkori proletár nem ismerte az unalmat, dolgozott a saját és a családja létfenntartásáért, aztán este eldőlt, mint a zsák, és már aludt is pirkadatig. Nem kellett neki se altató, se keresztrejtvény. De immár kinyílt az út a széles polgárság előtt az unalom felé.

Aki még soha nem látott hajnali ötkor bordélyt, az elképzelni sem tudja, miféle unalom felé halad bolygónk.

Az embernek nincs hatalma a saját élete felett, nem szabad akaratunk irányítja létünket, nem vagyunk döntéshelyzetben, az életünk csak úgy megtörténik velünk, s mire észbe kapunk, már el is telt. Erre a végtelen unalomra azóta a kapitalizmus legkomolyabb iparágai épültek: szórakoztatóipar, tömegkommunikáció, vendéglátóipar, szexipar, turizmus, kábítószer-kereskedelem és még sorolhatnám. Õk az unalomûzők. Az unalomûzés több száz éve a legjobb üzlet.